Síkalapok teherbírásszámítása
A sáv- és pilléralapok talajtöréssel szembeni ellenállásának meghatározása az Eurocode 7 szerint — a gyakorlati órákon bemutatott mintapéldákon keresztül, rétegzett interaktív kalkulátorral és 3D-modellel.
Útmutató ehhez az anyaghoz
A felső sávban a fő fejezetek között válthatsz, az alattuk megjelenő almenüvel pedig az adott fejezet szakaszai között. A bevezetésen túl három tartalmi fejezet épül egymásra:
- A számítás menete — a tervezés menete, majd a síkalap talajtöréssel szembeni teherbírásának teljes képlete drénezett és drénezetlen esetre, a dolgozó keresztmetszet és a talajvíz kezelése, a megfelelőség igazolása, végül az elcsúszás-vizsgálat (drénezett és drénezetlen).
- Mintapéldák — a gyakorlati anyag alapján rekonstruált, lépésről-lépésre levezetett 11 példa: drénezett és drénezetlen sáv- és pilléralap, központos és külpontos, függőleges és ferde teher, a talajvíz hatása és mélysége, a vízszintes erő irányának hatása, a szükséges alapszélesség, valamint az elcsúszás-vizsgálat (drénezett és drénezetlen) passzív földellenállással.
- Kalkulátor — egy rétegzett, interaktív kalkulátor: tetszőleges számú talajréteg, sáv- vagy pilléralap, külpontos és vízszintes teher, talajvíz; a program egyszerre számítja a drénezett és a drénezetlen Rd tervezési ellenállást és az elcsúszást, lépésről lépésre levezetve. A modell 3D-ben forgatható, a mintapéldák adatai egy kattintással betölthetők.
1. A számítás menete
A síkalap tervezése egymásra épülő lépésekből áll. Ez a fejezet ezek közül a teherbírás (talajtörés) és az elcsúszás elméletét részletezi — drénezett és drénezetlen esetre egyaránt.
A tervezés szokásos menete
- az alapozási sík felvétele (teherbíró réteg, talajvíz, fagyhatár)
- az alaptípus kiválasztása
- az alapszélesség meghatározása — talajtörés (teherbírás) és süllyedés ellenőrzéssel
- az alapszerkezet méretezése (anyag, magasság, vasalás)
- az állékonyság ellenőrzése — elcsúszás, felborulás, felúszás
2. Teherbírás-számítás
A talaj nyírószilárdságát a terhelés sebességétől és a víztelítettségtől függően kétféleképpen vehetjük figyelembe — drénezett és drénezetlen esetben.
2.1 Drénezett eset
A drénezett eset a lassú terhelésre / szemcsés talajra jellemző: a talaj nyírószilárdsága a φ – c értékpárral írható le, a víz felhajtóerejének kedvező hatása figyelembe vehető. A síkalap talajtöréssel szembeni ellenállása az EC7 (MSZ EN 1997-1) szerint:
Szélességi tag
0,5·B′·γ′·Nγ·sγ·iγ·bγ
az alaptest szélessége és az alatta lévő talaj súlya adja
Mélységi tag
q′·Nq·sq·iq·bq
az alapsík melletti q′ geosztatikus nyomás (alapozási mélység) hatása
Kohéziós tag
c·Nc·sc·ic·bc
a talaj kohéziójából származó ellenállás
Bemenő paraméterek
- γ′ — az alap alatti talaj hatékony térfogatsúlya
- B / L — az alaptest tényleges szélessége / hossza; B′ / L′ — a dolgozó (hatékony) keresztmetszet méretei
- q′ — az alapsíkon az alap mellett működő hatékony geosztatikus nyomás
- c — az alap alatti talaj kohéziója; φ — belső súrlódási szöge
Teherbírási (talajtörési ellenállási) tényezők
Nγ = 2 · (Nq − 1) · tgφ
Nc = (Nq − 1) · ctgφ
A három tényező kizárólag a belső súrlódási szögtől (φ) függ, és a φ növekedésével rohamosan nő. Néhány jellemző érték:
| φ [°] | 0 | 10 | 15 | 20 | 24 | 26 | 30 | 32 | 35 | 40 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nq | 1,00 | 2,47 | 3,94 | 6,40 | 9,60 | 11,85 | 18,40 | 23,18 | 33,30 | 64,20 |
| Nc | 5,14 | 8,34 | 10,98 | 14,83 | 19,32 | 22,25 | 30,14 | 35,49 | 46,12 | 75,31 |
| Nγ | 0,00 | 0,52 | 1,58 | 3,93 | 7,66 | 10,59 | 20,09 | 27,72 | 45,23 | 106,05 |
Korrekciós tényezők
Alaki tényezők (s)
sq = 1 + (B′/L′)·sinφ
sc = (sq·Nq − 1)/(Nq − 1)
Sávalapnál (L ≫ B): sγ = sq = sc ≈ 1.
Teher-ferdeségi tényezők (i)
iq = (1 − f)m
ic = (iq·Nq − 1)/(Nq − 1)
f = Rh / (Rv + B′·L′·c·ctgφ)
Csak függőleges erő esetén Rh = 0 → f = 0 → i = 1.
m: sávalapnál mB ≈ 2, pontalapnál 1,5.
Alapsík-ferdeségi tényezők (b)
bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tgφ)
Vízszintes alapsík esetén α = 0° → bγ = bq = bc ≈ 1.
A teher-ferdeségi kitevő (m)
A teher-ferdeségi (i) tényezőkben szereplő m kitevő a dolgozó keresztmetszet arányától függ, attól függően, hogy a vízszintes erő a B vagy az L oldallal párhuzamos:
mL = [2 + (L′/B′)] / [1 + (L′/B′)] (ha az L-lel párhuzamos)
| Alaptípus | mB (B-vel párhuzamos H) | mL (L-lel párhuzamos H) |
|---|---|---|
| Sávalap (L ≫ B) | 2,0 | 1,0 |
| Négyzetes pontalap (L = B) | 1,5 | 1,5 |
2.2 Drénezetlen eset
A drénezetlen eset a gyors terhelésre / kötött talajra jellemző: a talaj nyírószilárdságát a cu drénezetlen nyírószilárdsággal írjuk le, φ = 0. A víz felhajtóerejét nem szabad figyelembe venni — teljes feszültségekkel számolunk.
Tényezők (drénezetlen)
bc = 1 − 2α/(π + 2)
ic = 0,5·[1 + √(1 − Rh/(A′·cu))]
α értékét radiánban kell a képletbe írni.
Jelölések
- q — az alapsíkon az alap mellett működő teljes geosztatikus nyomás
- cu — drénezetlen nyírószilárdság
- A′ = B′·L′ — a dolgozó keresztmetszet
3. Dolgozó keresztmetszet és talajvíz kezelése
3.1 Dolgozó keresztmetszet — külpontosság
Külpontos terhelésnél a teher nem a keresztmetszet középpontjában működik. A számításhoz a dolgozó (hatékony) keresztmetszetet használjuk, amelynek középpontja egybeesik az eredő erő döféspontjával:
A külpontosság az alapsíkra felírt nyomatéki egyenletből adódik. Ha vízszintes Hk erő és külpontos Qk teher hat:
3.2 Talajvíz hatása — a hatékony γ′
A szélességi tagban szereplő γ′ értékét a talajvíz alapsík alatti mélysége (twd) befolyásolja. A törési zóna a B′ mélységig terjed; a γ′ a twd/B′ aránytól függően lineárisan változik:
0,5·B′ < twd < 1,5·B′ → γ′ = (γsat − γw) + (γm − (γsat − γw))·(twd/B′ − 0,5) (lineáris átmenet)
1,5·B′ ≤ twd → γ′ = γm (víz mélyen, nincs hatása)
4. A megfelelőség igazolása
A teherbírási (GEO) határállapot akkor teljesül, ha a tervezési teher nem nagyobb a tervezési ellenállásnál:
Tervezési teher — Vd
Részleges tényezők: állandó teherre γG = 1,35, esetleges (hasznos) teherre γQ = 1,5. A Gk tartalmazza a felszerkezet, az alaptest és a leterhelő talaj (feltöltés) önsúlyát.
Tervezési ellenállás — Rd
Az ellenállási részleges tényező síkalapok talajtörésére γR = 1,4. Az Rk karakterisztikus ellenállás a teherbírási képletből adódik.
5. Elcsúszás-vizsgálat (EQU)
Ha az alapsíkra ható erőnek van vízszintes komponense (nem merőleges az alapsíkra), ellenőrizni kell az elcsúszás elleni biztonságot. A megfelelőség feltétele:
- Hd — az alapsíkon működő vízszintes teher tervezési értéke; tartalmaznia kell az alaptestre ható aktív földnyomás tervezési értékét is.
- Rd — az alapsíkon ébredő nyírási (talp-) ellenállás tervezési értéke.
- Rp;d — az alaptest oldalfelületén működő (passzív) földnyomásból származó ellenállás tervezési értéke.
Drénezett eset — talp-súrlódás
- V′k — a függőleges teher karakterisztikus értéke; csak a Hd-vel biztosan egyidejű esetleges teher vehető bele.
- δk — a talp–talaj súrlódási szög: monolit alaptestnél δk = φ′k, előregyártottnál δk = ⅔·φ′k.
- A talpon a c′ kohéziót a biztonság javára elhanyagoljuk.
- γR;h = 1,1 (DA-2*).
Drénezetlen eset — talp-adhézió
- Ac — a nyomott talpfelület (B·L, ill. a dolgozó A′).
- cu;k — a drénezetlen nyírószilárdság karakterisztikus értéke az alapsíkon.
- γR;h = 1,1.
- Korlát: a talp–talaj hézag (víz, levegő) miatt teljesülnie kell az Rd ≤ 0,4·Vd feltételnek is.
1. Miért kell kétféleképpen számolni?
A talaj szilárdsága nem a rá ható teljes nyomástól függ, hanem attól, hogy ebből mennyit visel a szemcseváz és mennyit a pórusokban lévő víz. Ez a Terzaghi-féle hatékony feszültség elve: σ = σ′ + u. A nyírószilárdságot csak a hatékony feszültség adja: τf = c′ + σ′·tg φ′. Amikor egy alapot megterhelünk, az a kérdés, hogy a víz „el tud-e szökni” a teher felhordásának ideje alatt — ha igen, a szemcseváz veszi át a terhet és erősödik; ha nem, a víz veszi át, és a talaj szilárdsága nem nő.
drénezett „a víz elszökik”
A pórusvíz a teherrel egy ütemben távozik, a pórusvíznyomás a kiindulási értéken marad (Δu ≈ 0). A teher azonnal hatékony feszültséggé válik, a talaj a terheléssel együtt erősödik. Így viselkedik a homok és a kavics mindig, és a kötött talaj is hosszú idő után, amikor a konszolidáció lezajlott.
„a víz bent reked”
A teher gyorsabban nő, mint ahogy a víz távozni tudna: a telített talaj térfogata nem változhat, ezért a víz veszi át a többletet (Δu ≈ Δσ). A hatékony feszültség és vele a szilárdság nem nő: a talaj a terhelés pillanatában ugyanolyan gyenge, mint előtte. Így viselkedik a telített agyag és iszap az építés rövid ideje alatt.
A sebességek „versenye” dönt
Hogy melyik eset áll fenn, az a terhelés sebességének és a talaj vízáteresztő képességének „versenye”. A konszolidációhoz szükséges idő a vízáteresztő képességtől és a drénezési úthossztól függ: t ∝ H² / cv. Homokban ez percek–órák, iszapban hetek–hónapok, agyagban évek vagy évtizedek. Ezért:
Kavics, homok
Olyan gyorsan drénez, hogy gyakorlatilag mindig drénezett. Csak a drénezett számítás kell (c′ = 0, φ′).
Iszap, iszapos homok
Átmeneti: a feltöltés ütemétől függ. Mindkét eset számítandó, gyakran a drénezett a mértékadó.
Telített agyag
Az építés ideje alatt drénezetlen, hosszú távon drénezett. Terhelésnél a drénezetlen (rövid távú) eset szokott a mértékadó lenni — a kalkulátor mindkettőt számolja.
2. Gyors vagy lassú feltöltés?
Egy gabonasiló áll puha, telített agyagon — a modell háromdimenziós és forgatható (húzd az egérrel vagy az ujjaddal). Ha hetek alatt töltik fel, a víz nem tud elszökni az alap alól: a pórusvíznyomás a teherrel együtt nő, a talaj szilárdsága nem — és ha a teher eléri a drénezetlen teherbírást, a siló megdől. Ha évek alatt, ütemezve töltik, a víz közben kiszivárog, a talaj erősödik, és ugyanaz a teher már elbírható. Játszd le a forgatókönyveket, és figyeld a teher és a teherbírás „versenyét” a diagramon.
A film egy egyszerűsített modell: a teher többlete először a pórusvízbe megy, amely a talajra jellemző idő alatt szivárog el; a hatékony feszültség növekedésével a drénezetlen szilárdság is nő (cu = cu,0 + α·Δσ′). A teherbírásokat a kalkulátor képletei adják sávalapra (részletek a Számítási konvenciókban).
3. Így számolunk a két esetben
- Paraméterek: c′ és φ′ (hatékony nyírószilárdsági jellemzők), a térfogatsúly a talajvíz alatt γ′ = γsat − γw.
- Teherbírási tényezők: Nq = eπ·tg φ′·tg²(45° + φ′/2), Nc = (Nq − 1)·ctg φ′, Nγ = 2·(Nq − 1)·tg φ′ — mindhárom tag a terheléssel és a szélességgel nő.
- q′: az alapsík fölötti talaj hatékony geosztatikus nyomása; a talajvíz közelsége a γ′ tagot is csökkenti (twd/B′ szabály).
- Mikor: homok, kavics mindig; iszap és agyag hosszú távon.
- Paraméter: egyetlen szám, a cu drénezetlen nyírószilárdság (laborból vagy szondázásból); φu = 0, ezért nincs Nq- és Nγ-tag — a teherbírás független a szélességtől és a mélységgel is csak a q tag miatt nő.
- q: az alapsík fölötti talaj teljes nyomása (γsat-tal, a víz felhajtóereje nélkül), mert a teljes feszültségekkel számolunk.
- Alaki és ferdeségi tényezők: sc = 1 + 0,2·B′/L′, ic = 0,5·[1 + √(1 − H/(A′·cu))], bc = 1 − 2α/(π + 2).
- Mikor: telített agyag, iszap — az építés és a terhelés rövid ideje alatt.
Melyiket mikor? — döntési táblázat
| Talaj | Terhelés (építés, feltöltés) | Tehermentesítés (munkagödör) | Mit számolunk |
|---|---|---|---|
| kavics, homok | drénezett | drénezett | csak drénezett (c′ = 0, φ′) |
| iszap, iszapos homok | rövid távon drénezetlen lehet, hosszú távon drénezett | drénezett | mindkettő, a kisebb ellenállás a mértékadó |
| telített agyag | drénezetlen a mértékadó (rövid táv), hosszú távon drénezett | drénezett a mértékadó (hosszú táv) | mindkettő (cu, valamint c′, φ′) |
| telítetlen agyag (talajvíz felett) | közelítőleg drénezett, de a szívás változhat | drénezett | drénezett, óvatos paraméterekkel |
4. Egy híres eset: a transconai gabonasiló, 1913
Ami a filmben történik, az valóban megtörtént
Winnipeg, KanadaA transconai gabonasilót 1913 őszén, az elkészülte után rögtön elkezdték feltölteni, és egy hónap alatt majdnem tele hordták. A lemezalap alatt vastag, puha, telített agyag feküdt. A gyors feltöltés drénezetlen állapotot hozott létre: a pórusvíz nem tudott elszökni, a talaj szilárdsága nem nőtt a teherrel. Amikor az átlagos talpfeszültség kb. 300 kPa körüli értéket ért el, a talaj az egyik oldalon kitört, a másikon felpúposodott, és az épület néhány óra alatt mintegy 27°-ot dőlt — maga a vasbeton siló szinte sértetlen maradt.
Évtizedekkel később a talajmintákon mért cu értékekkel visszaszámolt drénezetlen teherbírás a tényleges törőfeszültséggel jó egyezést mutatott — ez lett a drénezetlen (φu = 0) teherbírás-számítás egyik klasszikus igazolása. A silót később aláalapozással kiegyenesítették, és évtizedekig használták.
A képlet tagjai — mi honnan jön?
A síkalap teherbírási képlete nem egy „fekete doboz”: minden tagja és minden tényezője egy-egy jól látható fizikai hatást fejez ki. Ebben a fejezetben a törési mechanizmust rajzoljuk meg háromdimenziós, forgatható modelleken, és egyenként megmutatjuk, honnan származik a szélességi, a mélységi és a kohéziós tag, miért kellenek az alaki, a teherferdeségi és az alapsík-dőlési tényezők, és hogyan változtatják meg a csúszólapot.
Szélességi tag
A csúszólap feletti talajtest súlya tart ellen a kinyomásnak. Minél szélesebb az alap, annál nagyobb (és mélyebb) a törési test → B-vel arányos.
Mélységi tag
A passzív éknek az alapsík feletti takarást is fel kell emelnie: ennek súlya q′ = γ′·D. Minél mélyebb az alap, annál nagyobb.
Kohéziós tag
A csúszólap teljes hossza mentén a kohézió is ellenáll — a súrlódástól függetlenül, ezért a c tag akkor is van, ha φ = 0.
1. A törési mechanizmus és a három tag
Amikor a teher eléri a teherbírást, az alap alatt egy jellegzetes Prandtl-féle törési test alakul ki: az alaptesttel együtt lefelé mozgó aktív ék (oldalai 45° + φ/2 szöget zárnak be az alapsíkkal), a körülötte elforduló radiális nyírási zóna (logaritmikus spirál), és a kifelé-felfelé kinyomott passzív ék (45° − φ/2). A talajtörés ellen három dolog dolgozik: a kinyomott talajtest súlya, a fölötte lévő takarás súlya és a csúszólap mentén működő kohézió. Ez a három a képlet három tagja. Állítsd φ-t: nagyobb súrlódási szögnél a spirál nagyobbra nyílik, a test mélyebb és szélesebb lesz — ezért nőnek rohamosan az N tényezők.
Próbáld: φ = 0 (drénezetlen eset) — a spirál körré válik, Nγ = 0, a szélességi tag eltűnik, csak a kohézió (Nc = 5,14) és a takarás marad. Aztán D = 0: a mélységi tag is eltűnik.
Miért 0,5·B·γ·Nγ?
A törési test minden mérete B-vel arányos, a térfogata tehát B²-tel, a súlya γ·B²-tel; az alap egységnyi területére vetítve (osztva B-vel) γ·B marad. Az Nγ a geometriából (φ-ből) adódó szorzó, a 0,5 a hagyományos írásmód része.
Miért q′·Nq?
A passzív ék a felszín felé mozdul, és magával emeli az alapsík feletti talajt. Ennek súlya egyenletes teherként (q′ = γ′·D) hat a passzív ékre; Nq mondja meg, hogy ebből a mechanizmuson át mennyi ellenállás jut az alapsíkra.
Miért c·Nc?
A csúszólap minden pontján a kohézió nyírási ellenállást ad, a hossza és az alakja pedig csak φ-től függ — ezért Nc = (Nq − 1)·ctg φ. Az Nc és az Nq ugyanabból a mechanizmusból származtatható (Prandtl–Reissner), az Nγ közelítő.
2. Alaki tényezők: sávalapból pilléralap
A képletet sávalapra vezették le: a törési test a hossz mentén „végtelen”, a talaj csak az alapra merőleges síkban mozog. Egy pilléralapnál (B × L) a test véges hosszú: a két rövid oldalán is csúszólap alakul ki, és ott is nyírási ellenállás ébred, a talaj pedig három dimenzióban terül szét. Az alaki tényezők ezt számolják el a B/L aránnyal. Nyomd meg a „Sávalapból pilléralap” gombot, vagy húzd az L/B csúszkát, és figyeld, hogyan jelennek meg a véglapok és hogyan változnak a tényezők.
sq és sc > 1: a véglapokon többlet nyírási ellenállás ébred, és a takarás a rövid oldalakon is „tart” — a mélységi és a kohéziós tag nő. sγ < 1: a térbeli törési test fajlagosan kisebb, kevesebb talajsúly dolgozik az alap egységnyi területére — a szélességi tag csökken (kísérleti eredmény, de Beer). Négyzetes alapnál: sγ = 0,7, sq = 1 + sin φ.
3. Teherferdeség: miért csökken a teherbírás?
Ha az eredő erő nem merőleges az alapsíkra, a vízszintes összetevő a talajt a H irányába tolja: a mechanizmus egyoldalúvá és laposabbá válik, a csúszólap kisebb, sekélyebb talajtestet mozgat meg, és a súrlódási szög egy részét már az alapsík menti nyírás „elhasználja”. Kevesebb talaj tart ellen → kisebb teherbírás. Ezt fejezik ki az i tényezők, amelyek mind 1-nél kisebbek, és a H/V arány növekedésével gyorsan csökkennek. Ha δ elérné φ-t, már nem talajtörés, hanem elcsúszás következne be — ez az EQU-vizsgálat feladata; ezért a csúszka legfeljebb 0,9·tg φ-ig engedi a H/V arányt, hogy mindig a talajtörés mechanizmusát lásd.
iγ = (1 − f)m+1, iq = (1 − f)m, ic = (iq·Nq − 1)/(Nq − 1), ahol f = H/(V + A′·c·ctg φ), sávalapnál m = 2. A kohézió a nevezőben „segít”: ugyanakkora H kötött talajon kisebb f-et ad. A modellen a csúszólap laposodása szemléltető (φ − δ-val számolt mechanizmus), a tényezők pontosak.
4. A mélységi tag: a takarás súlya
Az alapsík feletti talaj, a takarás, két módon segít: a súlya egyenletes teherként nehezedik a passzív ékre, amelyet a törésnek fel kell emelnie, és a nyírószilárdságával is ellenáll a mozgásnak. Az EC7 képlete csak az elsőt veszi figyelembe: q′ = γ′·D (a takarás nyírószilárdságát biztonság javára elhanyagolja, ezért nincs külön „d” mélységi tényező). Húzd a D csúszkát: a takarás vastagodik, a q′·Nq tag lineárisan nő, és a passzív éknek egyre nagyobb tömeget kell kinyomnia. Talajvízzel a takarás „könnyebb” (γ′ = γ − γw), a tag kisebb.
A gyakorlatban ezért az egyik leghatékonyabb eszköz az alapsík mélyítése: nemcsak q′ nő, hanem sokszor jobb (mélyebb) teherbíró rétegre is kerül az alap. A képlet q′ tagja csak az alap melletti talaj súlyát veszi; magának az alaptestnek és a rajta lévő feltöltésnek a súlya a teher oldalán szerepel.
5. Az N tényezők
Mindhárom teherbírási tényező kizárólag φ-től függ, és φ-vel exponenciálisan nő — a logaritmikus spirál miatt. A diagram decimális (lineáris) skálán mutatja őket: 25° alatt a görbék laposak, felette „elszállnak” — 30°-ról 40°-ra az Nγ több mint háromszorosára nő. Ezért érdemes a φ-t gondosan meghatározni, és ezért tilos „kerekíteni”.
Nc = (Nq − 1)·ctg φ
Nγ = 2·(Nq − 1)·tg φ
Az eπ·tg φ a spirál π/2 szögelfordulásából jön (r = r0·eθ·tg φ), a tg²(45° + φ/2) az aktív és a passzív Rankine-ék feszültségarányából.
6. Az alapsík dőlése: a b tényezők
Ha az alapsík α szöggel dől, a vízszintes terephez képest az alap egyik éle magasabban, a másik mélyebben fekszik. A törés a magasabb él felé indul meg: ott a terep az alapsíkhoz képest „lejt”, ezért a radiális zóna spirálja csak π/2 − α szöget fordul, a csúszólap rövidebb, a passzív ék kisebb — kevesebb talaj tart ellen, és a mozgósítható ellenállás csökken. Ezt számolják el az 1-nél kisebb b tényezők. Húzd az α csúszkát: a dőlt alap egyre kisebb mechanizmust mozgat meg (szaggatva a vízszintes alapsík szimmetrikus mechanizmusa látszik összehasonlításul), a jobb oldali sávdiagram pedig mutatja, mennyit veszít a teherbírás.
bq = bγ = (1 − α·tg φ)², bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tg φ), α radiánban (EC7 D-melléklet). A modellen B = 2 m, D = 1 m; az alap az alapsíkra merőlegesen süllyed, a mechanizmus a magasabb él felé egyoldalú. Kis dőlésnél (5°) a csökkenés néhány százalék, 15°-nál már 20–30 %.
Mintapéldák
11 részletesen levezetett mintapélda a gyakorlati anyag szerint — drénezett és drénezetlen sáv- és pilléralap, központos és külpontos, függőleges és ferde teher, a talajvíz hatása és mélysége, a vízszintes erő irányának hatása, a szükséges alapszélesség, valamint az elcsúszás-vizsgálat (drénezett és drénezetlen) passzív földellenállással. Mindegyik példához a gyakorlati anyag alapján rekonstruált ábra és lépésről-lépésre megoldás tartozik.
Mintapélda 1 — Drénezett sávalap ellenőrzése
Feladat
Ellenőrizd az ábrán látható sávalap (L ≫ B) talajtöréssel szembeni megfelelőségét drénezett esetben! Terhek: Gv,k = 220 kN/m, Qv,k = 70 kN/m (központos, függőleges). Geometria: b = 0,3 m, B = 1,1 m, h = 0,6 m, az alapsík 1,1 m-rel a terepszint alatt. γb = 25 kN/m³. A talajvíz mélyen van. homokos kavics feltöltés: γ = 17 kN/m³, φ = 30°, c = 10 kPa. iszapos homok: γ = 18 kN/m³, φ = 24°, c = 12 kPa.
Ábra
Megoldás
1. Terhelési oldal — a tervezési teher
Feltöltés súlya: Gf,k = (B−b)·t·γ = (1,1−0,3)·0,5·17 = 6,8 kN/m
Alaptest súlya: Gb,k = B·h·γb = 1,1·0,6·25 = 16,5 kN/m
Állandó terhek: Gk = 220 + 6,8 + 16,5 = 243,3 kN/m
Vd = γG·Gk + γQ·Qk = 1,35·243,3 + 1,5·70 = 434 kN/m
2. Geometria és geosztatikus nyomás
Központos teher → B = B′, A′ = B′·L′ = 1,1 m²/m.
q′ = Σγi·ti = 17·0,8 + 18·0,3 = 19 kPa
Talajvíz mélyen: twd/B′ > 1,5 → γ′ = γm = 18 kN/m³
3. Teherbírási tényezők (φ = 24°)
Nq = eπ·tg24°·tg²(45°+12°) = 9,60; Nc = (Nq−1)·ctg24° = 19,32; Nγ = 2·(Nq−1)·tg24° = 7,66
Sávalap, központos teher, vízszintes alapsík → s = i = b ≈ 1.
4. Karakterisztikus és tervezési ellenállás
Rk/A′ = 0,5·γ′·B′·Nγ + q′·Nq + c·Nc = 0,5·18·1,1·7,66 + 19·9,60 + 12·19,32
= 76 + 182 + 232 = 490 kPa
Rk = 490·1,1 = 539 kN/m → Rd = Rk/γR = 539/1,4 = 385 kN/m
5. Megoldás: szélesítsük az alaptestet — B = 1,3 m
Új súlyok: Gf,k = (1,3−0,3)·0,5·17 = 8,5; Gb,k = 1,3·0,6·25 = 19,5 → Gk = 248 → Vd = 1,35·248 + 1,5·70 = 440 kN/m
Rk/A′ = 0,5·18·1,3·7,66 + 19·9,60 + 12·19,32 = 90 + 182 + 232 = 504 kPa
Rk = 504·1,3 = 655 → Rd = 655/1,4 = 468 kN/m
Mini-kalkulátor
MP1 — drénezett sávalap ellenőrzése
GEOÁllandók (önsúlyhoz): b = 0,3; h = 0,6; t = 0,5 m; γfeltöltés = 17; γb = 25 kN/m³
Mintapélda 2 — Drénezetlen sávalap ellenőrzése
Feladat
Az MP1-gyel azonos geometria és terhelés, de az alap alatti talaj most kötött agyag: φu = 0°, cu = 150 kPa.
Ellenőrizd a sávalapot drénezetlen esetben (B = 1,1 m)!
Megoldás
1. Terhelési oldal
Azonos az MP1-gyel: Gk = 243,3 kN/m → Vd = 1,35·243,3 + 1,5·70 = 434 kN/m
2. Geosztatikus nyomás (teljes feszültség!)
Drénezetlen eset → teljes feszültséggel számolunk, a víz felhajtóerejét nem vesszük figyelembe.
q = Σγi·ti = 17·0,8 + 18·0,3 = 19 kPa
3. Drénezetlen ellenállás
Sávalap → sc = 1; vízszintes alapsík → bc = 1; függőleges teher → ic = 1.
σt = Rv/A′ = (2+π)·cu·bc·sc·ic + q = (2+π)·150·1·1·1 + 19 = 771 + 19 = 790 kPa
Rk = 790·1,1 = 869 kN/m → Rd = 869/1,4 = 620 kN/m
Mini-kalkulátor
MP2 — drénezetlen sávalap ellenőrzése
drénezetlenÁllandók (önsúlyhoz): b = 0,3; h = 0,6; t = 0,5 m; γfeltöltés = 17; γb = 25 kN/m³; teljes feszültség (φ = 0)
Mintapélda 3 — Külpontos és ferde teher, talajvízzel
Feladat
Ellenőrizd a sávalapot drénezett esetben! Terhek: Gz,k = 250 kN/m (központos), Qz,k = 170 kN/m külpontosan (eq = 0,3 m), Gx,k = 30 kN/m vízszintes erő. Geometria: b = 0,3 m, B = 1,3 m, h = 1,0 m, t = 0,4 m, tfill = 1,1 m, γb = 25 kN/m³. A talajvíz az alapsík fölött 0,6 m-rel.
homok feltöltés: γ = 18 kN/m³, γsat = 19 kN/m³, φ = 30°, c = 5 kPa. iszapos homok: γ = 18 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 26°, c = 30 kPa.
Ábra
Megoldás
1. Terhelési oldal
Gf,k = (1,3−0,3)·0,4·18 = 7,2; Gb,k = 1,3·1,0·25 = 32,5 → Gk = 250 + 7,2 + 32,5 = 289,7 kN/m
Vd = 1,35·289,7 + 1,5·170 = 646,1 kN/m
2. Az eredő erő külpontossága
Függőleges karakterisztikus teher: Vk = Gz,k+Gf,k+Gb,k+Qz,k = 250+7,2+32,5+170 = 459,7 kN/m
Vízszintes teher: Hk = Gx,k = 30 kN/m
Nyomatéki egyenlet az alapsík tengelyére: eB,k = |(Hk·h) − (Qz,k·eq)| / Vk = |(30·1,0) − (170·0,3)| / 459,7 = 21/459,7 = 0,046 m
Dolgozó szélesség: B′ = B − 2·eB,k = 1,3 − 2·0,046 = 1,208 m; A′ = 1,208 m²/m
3. Geosztatikus nyomás és γ′ (víz az alapsík fölött)
q′ = Σγ′i·ti = 18·0,8 + (19−10)·0,3 + (20−10)·0,3 = 20,1 kPa
A víz az alapsík fölött → twd/B′ < 0,5 → γ′ = γsat − γw = 20 − 10 = 10 kN/m³
4. Tényezők (φ = 26°)
Nq = 11,85; Nc = 22,25; Nγ = 10,59. Sávalap → s ≈ 1; vízszintes alapsík → b ≈ 1.
f = Hk/(Vk + B′·L′·c·ctgφ) = 30/(459,7 + 1,208·30·ctg26°) = 30/534 = 0,0562
mB = 2 (sávalap) → iγ = (1−f)3 = 0,841; iq = (1−f)2 = 0,891; ic = (iq·Nq−1)/(Nq−1) = 0,881
5. Ellenállás
Rk/A′ = 0,5·γ′·B′·Nγ·iγ + q′·Nq·iq + c·Nc·ic
= 0,5·10·1,208·10,59·0,841 + 20,1·11,85·0,891 + 30·22,25·0,881 ≈ 54 + 212 + 588 = 854 kPa
Rk = 854·1,208 = 1031 kN/m → Rd = 1031/1,4 = 736 kN/m
Mini-kalkulátor
MP3 — külpontos + ferde teher, talajvízzel
GEOÁllandók (önsúlyhoz): b = 0,3; h = 1,0; t = 0,4 m; γfeltöltés = 18; γb = 25 kN/m³; sávalap, mB = 2
Mintapélda 4 — A mértékadó talajvíz mélységének hatása
Feladat
Ugyanaz a sávalap, mint az MP3-ban — minden adat változatlan: B = 1,3 m, b = 0,3 m, h = 1,0 m, t = 0,4 m, tfill = 1,1 m, γb = 25 kN/m³. Terhek: Gz,k = 250 kN/m (központos), Qz,k = 170 kN/m (eq = 0,3 m), Gx,k = 30 kN/m. Talajok: homok feltöltés γ = 18 kN/m³, γsat = 19 kN/m³, φ = 30°, c = 5 kPa; iszapos homok γ = 18 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 26°, c = 30 kPa. Az egyetlen különbség: a mértékadó talajvíz most 2 m-rel mélyebben van — az alapsík alatt 1,4 m-rel (twd = 1,4 m). Kérdés: hogyan változik Rd?
Ábra
Megoldás
1. Terhelési oldal — változatlan (MP3-mal azonos)
Gf,k = (1,3−0,3)·0,4·18 = 7,2; Gb,k = 1,3·1,0·25 = 32,5 → Gk = 250 + 7,2 + 32,5 = 289,7 kN/m
Vd = 1,35·289,7 + 1,5·170 = 646,1 kN/m (a teher nem függ a talajvíztől)
2. Külpontosság — változatlan
eB,k = |Hk·h − Qz,k·eq|/Vk = |30·1,0 − 170·0,3|/459,7 = 0,046 m → B′ = 1,3 − 2·0,046 = 1,208 m; A′ = 1,208 m²/m
3. q′ és γ′ a mélyebb talajvízzel — ez változik!
A talajvíz az alapsík alatt 1,4 m-rel van (twd = 1,4 m), így az alapsík fölött nincs víz → q′ a nedves térfogatsúlyokkal:
q′ = 18·1,1 + 18·0,3 = 25,2 kPa (MP3-ban 20,1 kPa volt)
γ′ az alap alatti iszapos homok rétegre: mivel 0,5·B′ < twd < 1,5·B′ → lineáris átmenet:
γ′ = (20−10) + (18−(20−10))·(1,4/1,208 − 0,5) = 10 + 8·0,659 = 15,3 kN/m³ (MP3-ban 10 kN/m³ volt)
4. Tényezők (φ = 26°) — változatlan
Nq = 11,85; Nc = 22,25; Nγ = 10,59. f = 0,056 → iγ = 0,841; iq = 0,891; ic = 0,881. Sávalap → s ≈ 1.
5. Ellenállás
Rk/A′ = 0,5·15,3·1,208·10,59·0,841 + 25,2·11,85·0,891 + 30·22,25·0,881 ≈ 82 + 266 + 588 = 936 kPa
Rk = 936·1,208 = 1131 kN/m → Rd = 1131/1,4 = 808 kN/m
Mini-kalkulátor
MP4 — sávalap, mélyebb talajvíz
GEOÁllandók: b = 0,3; h = 1,0; t = 0,4 m; γfeltöltés = 18; γb = 25 kN/m³; sávalap. A mélyebb talajvíz hatása: q′ = 25,2 kPa, γ′ = 15,3 kN/m³ (az MP3-ban 20,1 ill. 10 volt). Állítsd vissza ezekre, hogy lásd az MP3 értékét.
Mintapélda 5 — A vízszintes erő irányának hatása
Feladat
Ugyanaz a sávalap, mint az MP3-ban — minden adat változatlan: B = 1,3 m, b = 0,3 m, h = 1,0 m, t = 0,4 m, tfill = 1,1 m, γb = 25 kN/m³; Gz,k = 250 kN/m (központos), Qz,k = 170 kN/m (eq = 0,3 m), Gx,k = 30 kN/m; talajvíz 0,6 m-rel az alapsík fölött; homok feltöltés (γ = 18 kN/m³, γsat = 19 kN/m³, φ = 30°, c = 5 kPa) és iszapos homok (γ = 18 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 26°, c = 30 kPa). Az egyetlen különbség: a vízszintes Gx,k erő iránya megfordul. Kérdés: hogyan változik Rd?
Ábra
Megoldás
1. Terhelési oldal — változatlan
Gk = 250 + 7,2 + 32,5 = 289,7 kN/m; Vd = 1,35·289,7 + 1,5·170 = 646,1 kN/m (a teher nagysága nem változik)
2. Külpontosság — ez változik!
Eredetileg (MP3) a Gx és a külpontos Q nyomatéka ellentétes irányú volt, ezért részben kioltották egymást:
eB (MP3) = |Hk·h − Qz·eq|/Vk = |30·1,0 − 170·0,3|/459,7 = 21/459,7 = 0,046 m
Ha Gx iránya megfordul, a két nyomaték azonos irányú lesz, tehát összeadódik:
eB (fordított) = |Hk·h + Qz·eq|/Vk = |30·1,0 + 170·0,3|/459,7 = 81/459,7 = 0,176 m
B′ = 1,3 − 2·0,176 = 0,948 m; A′ = 0,948 m²/m (MP3-ban 1,208 m volt)
3. q′, γ′ és a tényezők — változatlanok
q′ = 20,1 kPa; γ′ = 10 kN/m³ (talajvíz az alapsík fölött); φ = 26° → Nq=11,85, Nc=22,25, Nγ=10,59. A teher nagysága ugyanaz → iγ≈0,84, iq≈0,89, ic≈0,88.
4. Ellenállás a kisebb B′-vel
Rk/A′ = 0,5·10·0,948·10,59·0,84 + 20,1·11,85·0,89 + 30·22,25·0,88 ≈ 42 + 211 + 585 = 839 kPa
Rk = 839·0,948 = 795 kN/m → Rd = 795/1,4 = 568 kN/m
Mini-kalkulátor
MP5 — fordított Gx (a külpontosság összeadódik)
GEOA fordított Gx miatt a külpontosság a két nyomaték összegéből adódik: eB = |Hk·h + Qz·eq|/Vk. Állandók: b=0,3; h=1,0; t=0,4 m; γfeltöltés=18; γb=25 kN/m³; sávalap.
Mintapélda 6 — A külpontosság növelésének hatása
Feladat
Ugyanaz a sávalap, mint az MP3-ban — minden adat változatlan: B = 1,3 m, b = 0,3 m, h = 1,0 m, t = 0,4 m, tfill = 1,1 m, γb = 25 kN/m³; Gz,k = 250 kN/m, Qz,k = 170 kN/m, Gx,k = 30 kN/m; talajvíz 0,6 m-rel az alapsík fölött; homok feltöltés és iszapos homok. Az egyetlen különbség: a Qz,k teher külpontossága eq = 0,3 m-ről 0,5 m-re (50 cm-re) nő. Kérdés: hogyan változik Rd?
Ábra
Megoldás
1. Terhelési oldal — változatlan
Gk = 250 + 7,2 + 32,5 = 289,7 kN/m; Vd = 1,35·289,7 + 1,5·170 = 646,1 kN/m (a teher nagysága nem változik)
2. Külpontosság — ez nő!
A nagyobb eq miatt a Q nyomatéka (170·0,5 = 85) most már nagyobb, mint a Gx nyomatéka (30·1,0 = 30):
eB = |Hk·h − Qz·eq|/Vk = |30·1,0 − 170·0,5|/459,7 = 55/459,7 = 0,120 m (MP3-ban 0,046 m volt)
B′ = 1,3 − 2·0,120 = 1,06 m; A′ = 1,06 m²/m (MP3-ban 1,208 m volt)
3. q′, γ′ és a tényezők — változatlanok
q′ = 20,1 kPa; γ′ = 10 kN/m³; φ = 26° → Nq=11,85, Nc=22,25, Nγ=10,59; iγ≈0,84, iq≈0,89, ic≈0,88.
4. Ellenállás a kisebb B′-vel
Rk/A′ = 0,5·10·1,06·10,59·0,84 + 20,1·11,85·0,89 + 30·22,25·0,88 ≈ 47 + 212 + 587 = 845 kPa
Rk = 845·1,06 = 896 kN/m → Rd = 896/1,4 = 640 kN/m
Mini-kalkulátor
MP6 — nagyobb eq külpontosság
GEOHúzd az eq mezőt 0,3-ra, hogy lásd az MP3 esetét (Rd = 736). Állandók: b=0,3; h=1,0; t=0,4 m; γfeltöltés=18; γb=25 kN/m³; sávalap.
Mintapélda 7 — A ferde alapsík hatása
Feladat
Ugyanaz a sávalap, mint az MP3-ban — minden adat változatlan: B = 1,3 m, b = 0,3 m, h = 1,0 m, t = 0,4 m, tfill = 1,1 m, γb = 25 kN/m³; Gz,k = 250 kN/m, Qz,k = 170 kN/m (eq = 0,3 m), Gx,k = 30 kN/m; talajvíz 0,6 m-rel az alapsík fölött; homok feltöltés és iszapos homok. Az egyetlen különbség: az alapsík 5°-os dőlésű (ferde alaptest-talp). Kérdés: hogyan változik Rd?
Ábra
Megoldás
1-2. Terhek és külpontosság — változatlan
Vd = 646,1 kN/m; eB = 0,046 m → B′ = 1,208 m (mint MP3-ban).
3. q′, γ′ és az i tényezők — változatlanok
q′ = 20,1 kPa; γ′ = 10 kN/m³; φ = 26° → Nq=11,85, Nc=22,25, Nγ=10,59; iγ≈0,84, iq≈0,89, ic≈0,88.
4. Alaptalp-dőlési tényezők (b) — ez az új!
α = 5° = 0,0873 rad. bq = bγ = (1 − α·tg φ)² = (1 − 0,0873·tg26°)² = (1 − 0,0426)² = 0,917
bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tg φ) = 0,917 − 0,083/10,86 = 0,909
5. Ellenállás a b-tényezőkkel
Rk/A′ = 54·0,917 + 212·0,917 + 588·0,909 ≈ 49 + 195 + 535 = 779 kPa
Rk = 779·1,208 = 941 kN/m → Rd = 941/1,4 = 672 kN/m
Mini-kalkulátor
MP7 — ferde alapsík (talp-dőlési tényezők)
GEOÁllítsd az α-t 0-ra, hogy lásd az MP3 esetét (Rd = 736). A talp-dőlési tényezők: bq = bγ = (1 − α·tg φ)², bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tg φ).
Mintapélda 8 — Pilléralap, két irányban vizsgálva
Feladat
Ellenőrizd a pilléralapot (B = 2,0 m, L = 1,5 m) talajtöréssel szemben, drénezett esetben! Pillér: b = l = 0,4 m; h = 1,2 m; t = 0,4 m; tfill = 1,5 m; γb = 25 kN/m³. Terhek: Gz,k = 1000 kN (központos) és Qx,k = 100 kN vízszintes erő (a B oldallal párhuzamos). A talajvíz az alapsík fölött 0,6 m-rel (hMTV). homok feltöltés: γ = 18 kN/m³, γsat = 19 kN/m³, φ = 30°, c = 5 kPa; homokos kavics: γ = 19 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 32°, c = 0 kPa. Mivel a vízszintes teher a hosszabb oldalt „gyengíti", mindkét irányt (B és L) vizsgálni kell.
Ábra — keresztmetszet
Ábra — alaprajzi nézet
Megoldás
1. Alapsíkon működő függőleges teher
Feltöltés: Gf,k = (B·L − b·l)·t·γ = (2·1,5 − 0,4·0,4)·0,4·18 = 20,5 kN; Alaptest: Gb,k = B·L·h·γb = 2·1,5·1,2·25 = 90 kN
Gk = 1000 + 20,5 + 90 = 1110,5 kN; Vd = 1,35·1110,5 + 1,5·0 = 1499 kN (a felhajtóerőt elhanyagoljuk)
2. Az eredő erő külpontossága
Vk = Gk = 1110,5 kN; Hk = Qx,k = 100 kN
eB = (Hk·h)/Vk = (100·1,2)/1110,5 = 0,11 m; eL = 0
B′ = 2,0 − 2·0,11 = 1,78 m; L′ = 1,5 m; A′ = 1,78·1,5 = 2,67 m²
3. q′ és γ′ (talajvízzel)
q′ = 18·1,0 + (19−10)·0,5 + (20−10)·0,1 = 18 + 4,5 + 1,0 = 23,5 kPa
A talajvíz az alapsík fölött → twd/B′ < 0,5 → γ′ = γsat − γw = 20 − 10 = 10 kN/m³
4. Teherbírási tényezők (homokos kavics: φ = 32°, c = 0)
Nq = 23,17; Nc = 35,48; Nγ = 27,71. Vízszintes alapsík → bγ = bq = bc ≈ 1.
5. Mindkét irány vizsgálata
B oldal (a Qx ezt gyengíti — mértékadó): sγ=0,64, sq=1,63, sc=1,66; f = Hk/Vk = 0,09 → iγ=0,793, iq=0,871, ic=0,865.
Rk/A′ = 0,5·10·1,78·27,71·0,64·0,793 + 23,5·23,17·1,63·0,871 + 0 = 125 + 773 + 0 = 898 kPa
Rk,B = 898·2,67 = 2398 kN → Rd,B = 2398/1,4 = 1713 kN
L oldal: sγ=0,75, sq=1,46, sc=1,48; a vízszintes teher B-vel párhuzamos, ezért L irányban i = 1 → Rd,L > Rd,B. A mértékadó tehát a B oldal.
Mini-kalkulátor
MP8 — pilléralap, B oldal (mértékadó)
GEOA vízszintes erő a B oldallal párhuzamos; az alaki (s) és ferdeségi (i) tényezők figyelembe vannak véve. A B oldal a mértékadó.
Mintapélda 9 — A szükséges alapszélesség meghatározása
Feladat
Határozd meg a sávalap szükséges B szélességét! A megadott teher tervezési érték, amely már tartalmazza az alaptest és a leterhelő talaj önsúlyát: Vd = 255 kN/m, eB = 0,02 m. b = 0,3 m, tfill = 1,65 m, γb = 25 kN/m³. A talajvíz az alapozási síkon van. 1. réteg (feltöltés): γ = 19 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 15°, c = 5 kPa; 2. réteg (teherbíró, alapsík alatt): γ = 19 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 30°, c = 0 kPa. A mértékadó (éppen megfelelő) helyzetre méretezünk: Vd = Rd.
Ábra
Megoldás
1. A méretezési feltétel
A mértékadó helyzetben Vd = Rd = Rk/γR, tehát a szükséges karakterisztikus ellenállás: Rk = Vd·γR = 255·1,4 = 357 kN/m
2. q′ és γ′ (talajvíz az alapsíkon)
q′ = γ·tfill = 19·1,65 = 31,35 kPa (a víz az alapsíkon → felette nedves térfogatsúly)
A teherbíró 2. réteg: φ = 30°, c = 0; twd/B′ < 0,5 → γ′ = γsat − γw = 20 − 10 = 10 kN/m³
3. Teherbírási tényezők (φ = 30°)
Nq = eπ·tg φ·tg²(45°+φ/2) = 18,40; Nγ = 2·(Nq−1)·tg φ = 20,09. Sávalap → s ≈ 1; központos (nincs ferde teher) → i ≈ 1; c = 0 → a kohéziós tag eltűnik.
4. A teherbírási képlet — most B′ az ismeretlen
Rk/B′ = 0,5·B′·γ′·Nγ + q′·Nq → 0 = 0,5·γ′·Nγ·(B′)² + q′·Nq·B′ − Rk
A számértékekkel: 0 = 100,45·(B′)² + 576,84·B′ − 357 (másodfokú egyenlet)
5. A másodfokú egyenlet megoldása
B′1,2 = [−576,84 ± √(576,84² + 4·100,45·357)] / (2·100,45) → B′1 = −6,31 (értelmetlen), B′2 = 0,56 m
B = B′ + 2·eB = 0,56 + 2·0,02 = 0,60 m
Mini-kalkulátor
MP9 — szükséges alapszélesség
méretezésA mértékadó (éppen megfelelő) helyzetre méretezünk: Vd = Rd. A megoldás másodfokú egyenletből adódik (B = B′ + 2·eB).
Mintapélda 10 — Elcsúszás-vizsgálat (EQU, drénezett)
Feladat
Ellenőrizd az ábrán látható pilléralap (B = 2,0 m, L = 1,5 m) megfelelőségét vízszintes elcsúszással szemben (EQU határállapot, drénezett eset)! Pillér: b = l = 0,4 m; h = 1,2 m; t = 0,4 m; tfill = 1,5 m; γb = 25 kN/m³. Terhek (karakterisztikus): Gz,k = 320 kN függőleges (benne az alaptest és a talaj önsúlya is) és Qx,k = 100 kN vízszintes pillérteher. A talajvíz az alapsík fölött 0,6 m-rel (hMTV). homok feltöltés: γ = 18 kN/m³, γsat = 19 kN/m³, φ = 30°, c = 0 kPa; iszapos homok: γ = 19 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 28°, c = 0 kPa. A megfelelőség feltétele: Hd ≤ Rd.
Ábra — keresztmetszet
Ábra — alaprajzi nézet
Megoldás
1. Alapsíkon működő vízszintes mértékadó teher
Vízszintes pillérteher: Qx,k = 100 kN. Az alaptestre ható aktív földnyomás földnyomási szorzói:
homok feltöltés: Ka1 = tg²(45°−φ/2) = tg²(45°−15°) = 0,333; iszapos homok: Ka2 = tg²(45°−14°) = 0,361
Az aktív földnyomás eredője az alaptest magasságában: Ea,k = Gx,k = 10,08 kN
A vízszintes terhelés tervezési értéke: Hd = γG·Gx,k + γQ·Qx,k = 1,35·10,08 + 1,5·100 = 163,6 kN
2. Elcsúszással szembeni ellenállás — talp-súrlódás
Rd = V′k·tg δk / γR;h, ahol V′k = Gz,k = 320 kN (tartalmazza az alaptest és a talaj önsúlyát is).
Monolit vasbeton alaptest → δk = φ = 28° → tg δk = 0,532; γR;h = 1,1
Rd = (320·0,532)/1,1 = 155 kN → Rd = 155 < Hd = 163,6, tehát önmagában nem elég.
3. Földellenállás (nyugalmi földnyomás) hozzávétele
Rpd nyugalmi vagy passzív földnyomásból? A biztonság javára a nyugalmi földnyomással számolunk: K0 = 1 − sin φ.
A nyugalmi földnyomás eredője E0,k = 15,1 kN → Rpd = E0,k/γR;h = 15,1/1,1 = 13,7 kN
4. Megfelelőség
Rd + Rpd = 155 + 13,7 = 168,7 kN > Hd = 163,6 kN
Mini-kalkulátor
MP10 — elcsúszás-ellenőrzés (drénezett)
EQUMonolit vasbeton alaptest → δ = φ. A feltétel: Hd ≤ Rd + Rpd. A nyugalmi földnyomás (Rpd) csak akkor vehető figyelembe, ha a föld biztosan nem fazik fel és nem távolítható el.
Drénezetlen eset
Ugyanaz a pilléralap és terhelés, de az alapsík alatti talaj most kohézív agyag: φu = 0°, cu = 65 kPa (a feltöltésé c = 5 kPa). Drénezetlen esetben az elcsúszási ellenállás nem a talp-súrlódásból, hanem a teljes talpfelületen ébredő adhézióból (Ac·cu) származik.
1. A vízszintes mértékadó teher változatlan
A vízszintes teher számítása nem függ a talp alatti talaj drénezettségétől: Hd = γG·Ea,k + γQ·Qx,k = 1,35·10,08 + 1,5·100 = 163,6 kN
2. Elcsúszással szembeni ellenállás — talp-adhézió
Rd = Ac·cu,k / γR;h, ahol Ac = B·L = 2,0·1,5 = 3,0 m², cu,k = 65 kPa, γR;h = 1,1.
Rd = (2,0·1,5·65)/1,1 = 177 kN (a teljes talpfelület működik, földellenállásra nincs szükség)
Mini-kalkulátor — drénezetlen
MP10.5 — elcsúszás-ellenőrzés (drénezetlen)
EQUDrénezetlen elcsúszási ellenállás a teljes talpfelületen: Rd = Ac·cu,k/γR;h. A feltétel: Hd ≤ Rd.
Mintapélda 11 — Elcsúszás passzív földellenállással (EQU, drénezett)
Feladat
Ellenőrizd az ábrán látható pilléralap (B = 0,95 m, L = 1,45 m) megfelelőségét vízszintes elcsúszással szemben (EQU, drénezett)! h = 0,95 m; t = 2,05 m; tfill = 3,0 m; γb = 25 kN/m³. Terhek: Gz,k = 490 kN (állandó) és Qz,k = 610 kN (esetleges) függőleges, valamint Qx,k = 250 kN vízszintes; eb = 0,04 m. A függőleges terhek tartalmazzák az alaptest és a felette fekvő föld súlyát. A talajvíz az alapsík fölött 0,95 m-rel (hMTV). homok feltöltés: γ = 19,5 kN/m³, γsat = 20,5 kN/m³, φ = 32°, c = 0 kPa; iszap: γ = 19,5 kN/m³, γsat = 20,5 kN/m³, φ = 16°, c = 40 kPa. Az alaptest és a talaj között δ = ⅔·φ veendő figyelembe.
Ábra — keresztmetszet
Ábra — alaprajzi nézet
Megoldás
1. Vízszintes mértékadó teher — aktív földnyomás + pillérteher
Vízszintes pillérteher: Qx,k = 250 kN. Az alaptestre ható aktív földnyomás szorzója (homok feltöltés): Ka = tg²(45°−φ/2) = tg²(45°−16°) = 0,307
A függőleges geosztatikus feszültség az alaptest magasságában (a talajvíz az alaptest tetején): σ′v,fent = 19,5·2,05 = 39,98 kPa; σ′v,lent = 39,98 + (20,5−10)·0,95 = 49,95 kPa
Vízszintes aktív feszültség: σ′h = Ka·σ′v → 12,27 és 15,34 kPa. Az eredő: Ea,k = (12,27+15,34)/2·h·L = 13,80·0,95·1,45 = 19 kN
Hd = γG·Ea,k + γQ·Qx,k = 1,35·19 + 1,5·250 = 400,65 kN
2. Talp-súrlódási ellenállás
Csak az állandó függőleges teher tartja: V′k = Gz,k = 490 kN (az alapsíkon az esetleges Qz,k-t és a kohéziót a biztonság javára elhanyagoljuk).
Előregyártott alaptest → δk = ⅔·φ = ⅔·16° = 10,67° → tg δk = 0,189; γR;h = 1,1
Rd = V′k·tg δk / γR;h = (490·0,189)/1,1 = 84,2 kN
3. Passzív földellenállás az alaptest hátoldalán
Kp = tg²(45°+φ/2) = tg²(45°+16°) = 3,255. A passzív feszültség: σ′h,p = Kp·σ′v → 130,12 és 162,59 kPa.
Ep,k = (130,12+162,59)/2·h·L = 146,35·0,95·1,45 = 201,6 kN → Rpd = Ep,k/γR;h = 201,6/1,1 = 183,27 kN
4. Elcsúszással szembeni ellenőrzés
Rd + Rpd = 84,2 + 183,27 = 267,47 kN < Hd = 400,65 kN
Mini-kalkulátor
MP11 — elcsúszás + passzív földellenállás
EQUElőregyártott alaptest → δ = ⅔·φ. A talp-súrlódás csak az állandó függőleges teherrel számol. Feltétel: Hd ≤ Rd + Rpd.
Kalkulátor
Egy kalkulátor a síkalap teljes ellenőrzésére: tetszőleges számú talajréteg, sáv- vagy pilléralap, központos és (pilléralapnál akár kétirányban) külpontos teher, vízszintes erők mindkét irányban, ferde alapsík és talajvíz. A program egyszerre számítja a drénezett és a drénezetlen teherbírást, valamint az elcsúszást, lépésről lépésre levezetve — a modell forgatható 3D-ben, és a mintapéldák adatai egy kattintással betölthetők.
Számítási konvenciók
Terhek és önsúly
- A terhek karakterisztikus értékek az alaptest tetején: Gk állandó és Qk esetleges függőleges teher, HB,k vízszintes erő a B oldallal, HL,k az L oldallal párhuzamosan (ez utóbbi csak pilléralapnál). A H jellege választható: állandó (γG) vagy esetleges (γQ) — mindkét összetevőre ugyanaz. Sávalapnál minden érték 1 m hosszú szakaszra, kN/m-ben értendő.
- Bekapcsolt önsúly esetén az alaptest (Gb,k = B·L·h·γb, γb = 25 kN/m³) és a felette lévő feltöltés (Gf,k = (B·L − b·l)·Σγi·ti a D − h vastagságban, a nedves térfogatsúllyal, a felhajtóerő elhanyagolásával) állandó teherként a Gk-hoz adódik — a gyakorlati anyag szerint.
- Tervezési értékek: Vd = γG·Gk + γQ·Qk; a vízszintes teher az eredővel: Hd = γH·√(HB,k² + HL,k²). Alapértékek: γG = 1,35, γQ = 1,5, γR = 1,4 (talajtörés), γR;h = 1,1 (elcsúszás) — mind átírható.
Bemeneti tartományok és egymástól függő korlátok
- A méretek megengedett tartománya: B = 0,5–5 m, L = 0,5–5 m, D = 0,5–4 m, h = 0,5–4 m, b = 0,2–1,0 m. A csúszkák ezeken belül mozognak, a beírt érték a tartomány szélére vágódik.
- A méretek egymást korlátozzák, hogy ne lehessen értelmetlen alaptestet felvenni: az alaptest magassága nem lehet nagyobb az alapsík mélységénél (h ≤ D — ha D-t csökkentjük, h vele együtt csökken); a fal vagy pillér nem lóghat ki az alaptestből (b ≤ B, pilléralapnál b ≤ L is); a Qk külpontossága nem lehet nagyobb az alaptest félszélességénél (eQ ≤ B/2, eQ,L ≤ L/2), vagyis a teher nem kerülhet az alaptesten kívülre. A függő méret határa a mező alatt olvasható, és a vezérlő méret változásakor azonnal igazodik.
- A 3D modell és a 2D metszet léptéke minden beállításnál a méretekhez igazodik: a talajtömb szélessége és mélysége B, L, D, a rétegvastagságok és a talajvíz szerint nő, nagy alaptestnél a nyilak és a feliratok távolsága arányosan nagyobb, a 2D metszetben az alaptest legfeljebb a rajz középső sávját foglalja el, így a rétegfeliratok és a méretfeliratok mindig elférnek.
Külpontosság — két irányban
- A vízszintes erők az alaptest tetején hatnak (karjuk az alapsíkra h), a Qk pedig eQ (B irány) és eQ,L (L irány) külpontossággal. A nyomatéki egyenletből irányonként: eB = |HB,k·h ∓ Qk·eQ| / Vk és eL = |HL,k·h ∓ Qk·eQ,L| / Vk, ahol Vk = Gk + Qk; a ∓ előjelet a kapcsoló dönti el (ellentétes vagy azonos irányú nyomatékok). Az ábrákon (3D és 2D) a H nyíl az alaptest felső síkján, a Q a külpontosságának megfelelő oldalon látható; az alapsíkon az eredő támadáspontja és a B′ (pilléralapnál B′ × L′) dolgozó keresztmetszet zöldeskék jelöléssel jelenik meg, az eredő mindig a H irányába tolódik el.
- Dolgozó keresztmetszet: B′ = B − 2·eB, L′ = L − 2·eL, A′ = B′·L′. Sávalapnál L′ = 1 m és eL = 0. Ha eB > B/3 vagy eL > L/3, a dolgozó keresztmetszet modellje már nem érvényes — a program figyelmeztet, ilyenkor az alaptest méretét vagy a terhek elrendezését kell módosítani.
Teherbírás (GEO)
- A teherbírást az alapsík alatti réteg nyírószilárdságával (φ, c, illetve cu) számoljuk, átlagolás nélkül. A q′ hatékony geosztatikus nyomás (drénezetlen esetben a teljes q) a teljes rétegsorból és a talajvízből adódik: a víz felett γ, alatta γsat − γw (teljes feszültségnél γsat). A γ′ a twd/B′ aránytól függ: ≤ 0,5 → γsat − γw; ≥ 1,5 → γ; közte lineáris átmenet.
- Teherbírási tényezők: Nq = eπ·tgφ·tg²(45° + φ/2), Nc = (Nq − 1)·ctgφ, Nγ = 2·(Nq − 1)·tgφ. Alaki tényezők pilléralapnál a B′/L′ aránnyal (sγ = 1 − 0,3·B′/L′, sq = 1 + (B′/L′)·sinφ, sc = (sq·Nq − 1)/(Nq − 1)), ahol B a HB iránya — a mintapéldák konvenciója; sávalapnál s = 1.
- Teher-ferdeség a H eredőjével, karakterisztikus értékekkel: f = H/(Vk + A′·c·ctgφ). A kitevő a H irányától függ (EC7 D melléklet): mB = (2 + B′/L′)/(1 + B′/L′), mL = (2 + L′/B′)/(1 + L′/B′), m = mL·cos²θ + mB·sin²θ, ahol cosθ = HL/H, sinθ = HB/H (sávalapnál m = 2). iγ = (1 − f)m+1, iq = (1 − f)m, ic = (iq·Nq − 1)/(Nq − 1).
- Alapsík-dőlés (α): bq = bγ = (1 − α·tgφ)², bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tgφ), α radiánban.
- Drénezett: Rk/A′ = 0,5·γ′·B′·Nγ·sγ·iγ·bγ + q′·Nq·sq·iq·bq + c·Nc·sc·ic·bc; Rd = Rk/γR. Drénezetlen (ha a talp alatti rétegnek van cu-ja): σt = (2 + π)·cu·bc·sc·ic + q, ahol sc = 1 + 0,2·B′/L′, bc = 1 − 2α/(π + 2), ic = 0,5·[1 + √(1 − H/(A′·cu))]; Rd = σt·A′/γR. Megfelel, ha Vd ≤ Rd.
Elcsúszás (EQU)
- Az aktív földnyomás az alaptest h magasságú, L szélességű (sávalapnál 1 m) homlokfelületén, hatékony feszültségekkel, rétegenként Ka = tg²(45° − φ/2) tényezővel adódik (a víznyomás a két oldalon kiegyenlítődik). Bekapcsolva állandó teherként Hd-hez adódik: Hd = γH·H + γG·Ea,k, ahol H a vízszintes erők eredője — a földnyomást a biztonság javára teljes értékkel, iránytól függetlenül vesszük figyelembe.
- Talp-súrlódást csak az állandó függőleges teher ad (V′k = Gk az önsúllyal együtt), a kohéziót elhanyagoljuk: Rd = V′k·tgδ / γR;h, δ = φ (monolit) vagy ⅔·φ (előregyártott), a talp alatti réteg φ-jével.
- Földellenállás az ellenálló oldalon választhatóan nincs, nyugalmi (K0 = 1 − sinφ) vagy passzív (Kp = tg²(45° + φ/2)), ugyanazon a homlokfelületen; Rp;d = η·Ek/γR;h, ahol η a mobilizált hányad (a teljes passzív ellenállás csak nagy elmozdulásra mobilizálódik). Megfelel, ha Hd ≤ Rd + Rp;d.
- Drénezetlen alternatíva: Rd = A′·cu/γR;h, és teljesülnie kell az Rd ≤ 0,4·Vd korlátnak — a program a kisebbet veszi figyelembe.
A 3D modell és a 2D metszet
- A talajtömb áttetsző, benne az alaptest és a fal/pillér tömör. Sávalapnál a fal és az alaptest a hossz mentén folytatódik, a számítás az 1 m hosszú kiemelt szakaszra vonatkozik. A nyilak a karakterisztikus terheket mutatják (Vk = Gk + Qk a felszerkezetből és az önsúlyból, Q a külpontosságával, HB,k és HL,k), a feliratok a rétegek paramétereit és a mértékadó talajvizet.
- A 2D metszet gomb ugyanazt az állapotot mutatja függőleges metszetben: rétegek, talajvíz, alaptest, dolgozó szélesség (B′), terhek; a 3D-modell forgatható, a 2D-metszet azonnal leolvasható.
- Az ábra alatt az ellenőrzések egymás alatt, sorban: drénezett teherbírás, drénezetlen teherbírás, elcsúszás; mindegyik sorban az ellenállás és a teher összevetése, az ítélet és a kihasználtsági sáv. A sorra kattintva a hozzá tartozó levezetés nyílik meg; a tervezési teher, a külpontosság és a dolgozó keresztmetszet a levezetés 1–3. lépésében szerepel.
A drénezett–drénezetlen film (3D siló)
- Szemléltető modell: a siló terhe B × B méretű, D = 1 m mélyen fekvő lemezen hat, a talajvíz a terepszinten. A teher q(t) a feltöltés ideje alatt lineárisan nő qmax-ig (két ütemű módban két lépcsőben, köztük pihentetéssel, amelynek hossza a talaj konszolidációs idejének kétszerese, legfeljebb 2 év).
- Süllyedés a filmben: s = (0,12·q + 0,88·Δσ′)·1,2·B/(2·Eoed) — kis azonnali (torzulási) rész és a hatékony feszültséggel arányos konszolidációs rész; Eoed = 4 MPa agyagra, 8 MPa iszapra, 30 MPa homokra. A 3D jeleneten a süllyedés 3-szoros nagyítással látszik, az eredeti alapsíkot szaggatott vonal jelöli; a talp alatti kék tartomány telítettsége a pórusvíznyomás-többlettel arányos, a piezométer vízoszlopa Δu-t mutatja qmax-ig skálázva.
„A képlet tagjai" fejezet 3D modelljei
- Törési mechanizmus: Prandtl-féle test sávalapra — aktív ék 45° + φ/2 szöggel, logaritmikus spirál r = r0·eθ·tg φ az alaptest széle körül π/2 szögelfordulással, passzív Rankine-ék 45° − φ/2 szöggel; a passzív csúszólap ugyanezzel a szöggel a takaráson át a terepszintig fut (a képlet q′ tagja a takarást az alapsík szintjén ható megoszló teherrel helyettesíti, a rajz a csúszólapot a terepig folytatja, ezért a takarás növelésével a mechanizmus kifutása és a felpúposodó tömb nő); a test mélysége φ-től és B-től, kifutása D-től is függ. A mozgás szemléltető, nagyított animáció, de a mechanizmus kinematikáját követi: az aktív ék az alappal együtt süllyed; a radiális zóna a csúszólapon marad, belsejében a talaj az alaptest széle (E) körül fordulva „áramlik” (az ék mellett lefelé, a passzív ék felé felfelé-kifelé); a passzív ék és a felette lévő takarás együtt, a csúszólap irányában (45° − φ/2) felfelé-kifelé csúszik ki, elmozdulása a spirál mentén növekvő sebességgel (eπ/2·tg φ-szeres) arányos; a terep a passzív zóna felett a kibukkanó csúszólapig felpúposodik (a kibukkanásnál a kiemelkedés teljes, az alap falánál kicsi, közepén domború; a csúszólap kibukkanásánál a mozdulatlan terephez lépcső mutatja a kicsúszást); a csúszólap a helyén marad. A nyilak az elmozdulás irányát mutatják, hosszuk a mechanizmus méretéhez igazodik; a mélységi felfedezőben a terepre rajzolt vékony barna nyilak a takarás súlyát (q′) jelzik, nem elmozdulást.
- A három tag és minden tényező a kalkulátor képleteivel számolt: 0,5·γ·B·Nγ·sγ·iγ·bγ, q′·Nq·sq·iq·bq, c·Nc·sc·ic·bc; az alaki felfedezőben D = 0,5 m, a ferdeségiben D = 0,8 m, a mélységiben B = 2 m rögzített. A ferde teher mechanizmusa a H irányában egyoldalú, φ − 0,9·δ szöggel és az aktív ék eltolásával rajzolva (szemléltetés), az i tényezők pontosak; a H/V arány legfeljebb 0,9·tg φ lehet (a csúszka φ-vel együtt szűkül), így mindig a talajtörés csúszólapja látszik. Minden 3D modell (a siló-film is) átkapcsolható 2D metszetre: ez ugyanannak a jelenetnek a függőleges, az alap tengelyén átmenő metszete (elölnézet forgatás nélkül), ugyanazokkal az elmozdulásokkal és feliratokkal.
- Alapsík dőlése (6. felfedező): B = 2 m, D = 1 m rögzített, α legfeljebb 15°; a mechanizmus a magasabb él felé rajzolt, mert ott a terep az alapsíkhoz képest α-val „lejt”: a radiális zóna spirálja csak π/2 − α szöget fordul, a passzív ék a magasabb él szintjén lévő vízszintes síkig, a csúszólap a terepig fut; az alap az alapsíkra merőlegesen süllyed, az aktív ék vele mozog. bq = bγ = (1 − α·tg φ)², bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tg φ), α radiánban; a sávdiagram a tagokat b-vel szorozva, a vízszintes alapsík értékéhez viszonyítva mutatja. A V-t függőlegesnek rajzoljuk; az alapsíkkal párhuzamos összetevője (V·sin α) az i tényezőkhöz tartozik, a modell csak a b hatást mutatja.
- Az N tényezők diagramja decimális (lineáris) skálán, 0–300 között, φ = 0–45° (a 300 feletti értékek, Nγ 45° közelében, a diagramon kívül esnek).
- A 3D jelenetek (felfedezők, siló-film, kalkulátor) a talajtömb közepe körül forognak; a lépték a tömb vízszintes átlójához és a legnagyobb függőleges kiterjedéshez igazodik, így a modell bármely forgatási szögnél egészben a vásznon marad (a kalkulátor alapértelmezett nagyítása 1,0, görgetéssel nagyítható). A feliratok a vászon szélén belül maradnak.
- A pilléralap véglapjainak aránya az alapterülethez közelítő (2·Akeresztmetszet/(B·L)); az alaki tényezők az EC7 D-melléklete szerintiek, φ = 0-nál sc = 1 + 0,2·B/L.
- Pórusvíznyomás: a teher minden növekménye először a pórusvízbe kerül (telített talaj, Δu = Δσ), és a talajra jellemző Tc időállandóval szivárog el (dΔu/dt = dq/dt − Δu/Tc); Tc = 2 év agyagnál, 1 hónap iszapnál, fél nap homoknál. A hatékony feszültség többlete Δσ′ = q − Δu. Ez a valódi konszolidációnál egyszerűbb, elsőrendű közelítés.
- Drénezetlen szilárdság: cu = cu,0 + α·Δσ′ (a konszolidációval növekvő szilárdság; agyag cu,0 = 30 kPa, α = 0,25; iszap 45 kPa, 0,30). Drénezetlen teherbírás sávalapra: (2 + π)·cu + γsat·D; drénezett: c′·Nc + γ′·D·Nq + 0,5·γ′·B·Nγ (alaki, ferdeségi tényezők nélkül). A mértékadó a kettő közül a kisebb; homoknál csak a drénezett értelmezett.
- Talajtörés akkor következik be, amikor a teher eléri a pillanatnyi mértékadó teherbírást (részleges tényezők nélkül, a tényleges törést mutatva); a film ekkor megáll, a siló 24°-ot dől, a −X oldalon felpúposodik a talaj és megjelenik a csúszólap. A 3D jelenet rajzszabályai a kalkulátor 3D modelljével egyeznek (áttetsző tömb, festő-algoritmus).