B
BME · Építőmérnöki Kar · Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszék Alapozás BSc · Síkalapok teherbírásszámítása
HUEN kalkulátor

Síkalapok teherbírásszámítása

A sáv- és pilléralapok talajtöréssel szembeni ellenállásának meghatározása az Eurocode 7 szerint — a gyakorlati órákon bemutatott mintapéldákon keresztül, rétegzett interaktív kalkulátorral és 3D-modellel.

Tárgy Alapozás BSc · BMEEOGMAT45
11 mintapélda1 rétegzett kalkulátor 3D-modellelEC7 · MSZ EN 1997-1

Útmutató ehhez az anyaghoz

A felső sávban a fő fejezetek között válthatsz, az alattuk megjelenő almenüvel pedig az adott fejezet szakaszai között. A bevezetésen túl három tartalmi fejezet épül egymásra:

  1. A számítás menete — a tervezés menete, majd a síkalap talajtöréssel szembeni teherbírásának teljes képlete drénezett és drénezetlen esetre, a dolgozó keresztmetszet és a talajvíz kezelése, a megfelelőség igazolása, végül az elcsúszás-vizsgálat (drénezett és drénezetlen).
  2. Mintapéldák — a gyakorlati anyag alapján rekonstruált, lépésről-lépésre levezetett 11 példa: drénezett és drénezetlen sáv- és pilléralap, központos és külpontos, függőleges és ferde teher, a talajvíz hatása és mélysége, a vízszintes erő irányának hatása, a szükséges alapszélesség, valamint az elcsúszás-vizsgálat (drénezett és drénezetlen) passzív földellenállással.
  3. Kalkulátor — egy rétegzett, interaktív kalkulátor: tetszőleges számú talajréteg, sáv- vagy pilléralap, külpontos és vízszintes teher, talajvíz; a program egyszerre számítja a drénezett és a drénezetlen Rd tervezési ellenállást és az elcsúszást, lépésről lépésre levezetve. A modell 3D-ben forgatható, a mintapéldák adatai egy kattintással betölthetők.

1. A számítás menete

A síkalap tervezése egymásra épülő lépésekből áll. Ez a fejezet ezek közül a teherbírás (talajtörés) és az elcsúszás elméletét részletezi — drénezett és drénezetlen esetre egyaránt.

A tervezés szokásos menete

  1. az alapozási sík felvétele (teherbíró réteg, talajvíz, fagyhatár)
  2. az alaptípus kiválasztása
  3. az alapszélesség meghatározása — talajtörés (teherbírás) és süllyedés ellenőrzéssel
  4. az alapszerkezet méretezése (anyag, magasság, vasalás)
  5. az állékonyság ellenőrzése — elcsúszás, felborulás, felúszás
A fejezet felépítése: a teherbírás-számítás (drénezett és drénezetlen eset), a dolgozó keresztmetszet és a talajvíz kezelése, a megfelelőség igazolása, végül az elcsúszás-vizsgálat (drénezett és drénezetlen).

2. Teherbírás-számítás

A talaj nyírószilárdságát a terhelés sebességétől és a víztelítettségtől függően kétféleképpen vehetjük figyelembe — drénezett és drénezetlen esetben.

2.1 Drénezett eset

A drénezett eset a lassú terhelésre / szemcsés talajra jellemző: a talaj nyírószilárdsága a φ – c értékpárral írható le, a víz felhajtóerejének kedvező hatása figyelembe vehető. A síkalap talajtöréssel szembeni ellenállása az EC7 (MSZ EN 1997-1) szerint:

Rk / (B′·L′) = 0,5·B′·γ′·Nγ·sγ·iγ·bγ  +  q′·Nq·sq·iq·bq  +  c·Nc·sc·ic·bc

Szélességi tag

0,5·B′·γ′·Nγ·sγ·iγ·bγ
az alaptest szélessége és az alatta lévő talaj súlya adja

Mélységi tag

q′·Nq·sq·iq·bq
az alapsík melletti q′ geosztatikus nyomás (alapozási mélység) hatása

Kohéziós tag

c·Nc·sc·ic·bc
a talaj kohéziójából származó ellenállás

Bemenő paraméterek

  • γ′ — az alap alatti talaj hatékony térfogatsúlya
  • B / L — az alaptest tényleges szélessége / hossza; B′ / L′ — a dolgozó (hatékony) keresztmetszet méretei
  • q′ — az alapsíkon az alap mellett működő hatékony geosztatikus nyomás
  • c — az alap alatti talaj kohéziója; φ — belső súrlódási szöge

Teherbírási (talajtörési ellenállási) tényezők

Nq = eπ·tgφ · tg²(45° + φ/2)
Nγ = 2 · (Nq − 1) · tgφ
Nc = (Nq − 1) · ctgφ

A három tényező kizárólag a belső súrlódási szögtől (φ) függ, és a φ növekedésével rohamosan nő. Néhány jellemző érték:

φ [°]0101520242630323540
Nq1,002,473,946,409,6011,8518,4023,1833,3064,20
Nc5,148,3410,9814,8319,3222,2530,1435,4946,1275,31
Nγ0,000,521,583,937,6610,5920,0927,7245,23106,05

Korrekciós tényezők

Alaki tényezők (s)

sγ = 1 − 0,3·(B′/L′)
sq = 1 + (B′/L′)·sinφ
sc = (sq·Nq − 1)/(Nq − 1)

Sávalapnál (L ≫ B): sγ = sq = sc ≈ 1.

Teher-ferdeségi tényezők (i)

iγ = (1 − f)m+1
iq = (1 − f)m
ic = (iq·Nq − 1)/(Nq − 1)
f = Rh / (Rv + B′·L′·c·ctgφ)

Csak függőleges erő esetén Rh = 0 → f = 0 → i = 1.
m: sávalapnál mB ≈ 2, pontalapnál 1,5.

Alapsík-ferdeségi tényezők (b)

bq = bγ = (1 − α·tgφ)²
bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tgφ)

Vízszintes alapsík esetén α = 0° → bγ = bq = bc ≈ 1.

A teher-ferdeségi kitevő (m)

A teher-ferdeségi (i) tényezőkben szereplő m kitevő a dolgozó keresztmetszet arányától függ, attól függően, hogy a vízszintes erő a B vagy az L oldallal párhuzamos:

mB = [2 + (B′/L′)] / [1 + (B′/L′)]   (ha a vízszintes erő B-vel párhuzamos)
mL = [2 + (L′/B′)] / [1 + (L′/B′)]   (ha az L-lel párhuzamos)
AlaptípusmB (B-vel párhuzamos H)mL (L-lel párhuzamos H)
Sávalap (L ≫ B)2,01,0
Négyzetes pontalap (L = B)1,51,5

2.2 Drénezetlen eset

A drénezetlen eset a gyors terhelésre / kötött talajra jellemző: a talaj nyírószilárdságát a cu drénezetlen nyírószilárdsággal írjuk le, φ = 0. A víz felhajtóerejét nem szabad figyelembe venni — teljes feszültségekkel számolunk.

σt = Rv / (B′·L′) = (2 + π)·cu·bc·sc·ic  +  q

Tényezők (drénezetlen)

sc = 1 + 0,2·(B′/L′)
bc = 1 − 2α/(π + 2)
ic = 0,5·[1 + √(1 − Rh/(A′·cu))]

α értékét radiánban kell a képletbe írni.

Jelölések

  • q — az alapsíkon az alap mellett működő teljes geosztatikus nyomás
  • cu — drénezetlen nyírószilárdság
  • A′ = B′·L′ — a dolgozó keresztmetszet

3. Dolgozó keresztmetszet és talajvíz kezelése

3.1 Dolgozó keresztmetszet — külpontosság

Külpontos terhelésnél a teher nem a keresztmetszet középpontjában működik. A számításhoz a dolgozó (hatékony) keresztmetszetet használjuk, amelynek középpontja egybeesik az eredő erő döféspontjával:

B′ = B − 2·eB     L′ = L − 2·eL
oldalnézet B/2 eB B′/2 L′ L L′/2 L/2 eL B′ B tényleges keresztmetszet B   szélesség L   hosszúság külpontosság eB   B irányában eL   L irányában dolgozó keresztmetszet B′   szélesség B′ = B − 2·eB L′   hosszúság L′ = L − 2·eL

A külpontosság az alapsíkra felírt nyomatéki egyenletből adódik. Ha vízszintes Hk erő és külpontos Qk teher hat:

eB,k = | (Hk·h) − (Qk·eq) | / Vk
Vigyázz az előjelekre! A vízszintes erő és a külpontos függőleges teher nyomatéka ellentétes irányú is lehet — ekkor a külpontosság csökken.

3.2 Talajvíz hatása — a hatékony γ′

A szélességi tagban szereplő γ′ értékét a talajvíz alapsík alatti mélysége (twd) befolyásolja. A törési zóna a B′ mélységig terjed; a γ′ a twd/B′ aránytól függően lineárisan változik:

γ′ twd/B′ 0,5 1,5 γsat−γw γm
twd ≤ 0,5·B′  →  γ′ = γsat − γw   (víz a törési zónában)
0,5·B′ < twd < 1,5·B′  →  γ′ = (γsat − γw) + (γm − (γsat − γw))·(twd/B′ − 0,5)   (lineáris átmenet)
1,5·B′ ≤ twd  →  γ′ = γm   (víz mélyen, nincs hatása)
A negatív twd azt jelenti, hogy a talajvíz az alapsík fölött van — ekkor γ′ = γsat − γw.

4. A megfelelőség igazolása

A teherbírási (GEO) határállapot akkor teljesül, ha a tervezési teher nem nagyobb a tervezési ellenállásnál:

Vd ≤ Rd

Tervezési teher — Vd

Vd = γG·Gk + γQ·Qk

Részleges tényezők: állandó teherre γG = 1,35, esetleges (hasznos) teherre γQ = 1,5. A Gk tartalmazza a felszerkezet, az alaptest és a leterhelő talaj (feltöltés) önsúlyát.

Tervezési ellenállás — Rd

Rd = Rk / γR

Az ellenállási részleges tényező síkalapok talajtörésére γR = 1,4. Az Rk karakterisztikus ellenállás a teherbírási képletből adódik.

Ha Vd > Rd: az alap nem felel meg. Két megoldás van — (1) mélyebbre visszük az alapozási síkot (nő q′), vagy (2) szélesítjük az alaptestet (nő B). A gyakorlatban általában a szélesítés a praktikusabb.

5. Elcsúszás-vizsgálat (EQU)

Ha az alapsíkra ható erőnek van vízszintes komponense (nem merőleges az alapsíkra), ellenőrizni kell az elcsúszás elleni biztonságot. A megfelelőség feltétele:

Hd ≤ Rd + Rp;d
  • Hd — az alapsíkon működő vízszintes teher tervezési értéke; tartalmaznia kell az alaptestre ható aktív földnyomás tervezési értékét is.
  • Rd — az alapsíkon ébredő nyírási (talp-) ellenállás tervezési értéke.
  • Rp;d — az alaptest oldalfelületén működő (passzív) földnyomásból származó ellenállás tervezési értéke.
Rp;d óvatosan! A homlokfal előtti talajt erózió vagy emberi beavatkozás eltávolíthatja, agyagnál a szezonális zsugorodás elválhat tőle. A teljes passzív földellenállás csak nagy elmozdulásra mobilizálódik, ezért agyagban gyakran csak a fele–kétharmada vehető figyelembe.

Drénezett eset — talp-súrlódás

Rd = V′k · tg δk / γR;h
  • V′k — a függőleges teher karakterisztikus értéke; csak a Hd-vel biztosan egyidejű esetleges teher vehető bele.
  • δk — a talp–talaj súrlódási szög: monolit alaptestnél δk = φ′k, előregyártottnál δk = ⅔·φ′k.
  • A talpon a c′ kohéziót a biztonság javára elhanyagoljuk.
  • γR;h = 1,1 (DA-2*).

Drénezetlen eset — talp-adhézió

Rd = Ac · cu;k / γR;h
  • Ac — a nyomott talpfelület (B·L, ill. a dolgozó A′).
  • cu;k — a drénezetlen nyírószilárdság karakterisztikus értéke az alapsíkon.
  • γR;h = 1,1.
  • Korlát: a talp–talaj hézag (víz, levegő) miatt teljesülnie kell az Rd ≤ 0,4·Vd feltételnek is.

1. Miért kell kétféleképpen számolni?

A talaj szilárdsága nem a rá ható teljes nyomástól függ, hanem attól, hogy ebből mennyit visel a szemcseváz és mennyit a pórusokban lévő víz. Ez a Terzaghi-féle hatékony feszültség elve: σ = σ′ + u. A nyírószilárdságot csak a hatékony feszültség adja: τf = c′ + σ′·tg φ′. Amikor egy alapot megterhelünk, az a kérdés, hogy a víz „el tud-e szökni” a teher felhordásának ideje alatt — ha igen, a szemcseváz veszi át a terhet és erősödik; ha nem, a víz veszi át, és a talaj szilárdsága nem nő.

drénezett „a víz elszökik”

A pórusvíz a teherrel egy ütemben távozik, a pórusvíznyomás a kiindulási értéken marad (Δu ≈ 0). A teher azonnal hatékony feszültséggé válik, a talaj a terheléssel együtt erősödik. Így viselkedik a homok és a kavics mindig, és a kötött talaj is hosszú idő után, amikor a konszolidáció lezajlott.

σ′ nő  →  τf = c′ + σ′·tg φ′ nő  →  számítás c′, φ′, γ′ és q′ hatékony értékekkel

drénezetlen „a víz bent reked”

A teher gyorsabban nő, mint ahogy a víz távozni tudna: a telített talaj térfogata nem változhat, ezért a víz veszi át a többletet (Δu ≈ Δσ). A hatékony feszültség és vele a szilárdság nem nő: a talaj a terhelés pillanatában ugyanolyan gyenge, mint előtte. Így viselkedik a telített agyag és iszap az építés rövid ideje alatt.

σ′ állandó  →  τf = cu (φu = 0)  →  számítás teljes feszültségekkel, cu-val

A sebességek „versenye” dönt

Hogy melyik eset áll fenn, az a terhelés sebességének és a talaj vízáteresztő képességének „versenye”. A konszolidációhoz szükséges idő a vízáteresztő képességtől és a drénezési úthossztól függ: t ∝ H² / cv. Homokban ez percek–órák, iszapban hetek–hónapok, agyagban évek vagy évtizedek. Ezért:

Kavics, homok

Olyan gyorsan drénez, hogy gyakorlatilag mindig drénezett. Csak a drénezett számítás kell (c′ = 0, φ′).

Iszap, iszapos homok

Átmeneti: a feltöltés ütemétől függ. Mindkét eset számítandó, gyakran a drénezett a mértékadó.

Telített agyag

Az építés ideje alatt drénezetlen, hosszú távon drénezett. Terhelésnél a drénezetlen (rövid távú) eset szokott a mértékadó lenni — a kalkulátor mindkettőt számolja.

Miért a drénezetlen a veszélyes terhelésnél? Mert a teher felhordásakor a talaj a leggyengébb: a szilárdság még a régi, a teher már az új. Ahogy a víz lassan kiszivárog, a hatékony feszültség és vele a szilárdság nő — a helyzet csak javul. Tehermentesítésnél (munkagödör, bevágás) fordítva: ott a hosszú távú, drénezett eset a mértékadó, mert a pórusvíznyomás idővel visszaáll és a talaj gyengül.

2. Gyors vagy lassú feltöltés?

Egy gabonasiló áll puha, telített agyagon — a modell háromdimenziós és forgatható (húzd az egérrel vagy az ujjaddal). Ha hetek alatt töltik fel, a víz nem tud elszökni az alap alól: a pórusvíznyomás a teherrel együtt nő, a talaj szilárdsága nem — és ha a teher eléri a drénezetlen teherbírást, a siló megdől. Ha évek alatt, ütemezve töltik, a víz közben kiszivárog, a talaj erősödik, és ugyanaz a teher már elbírható. Játszd le a forgatókönyveket, és figyeld a teher és a teherbírás „versenyét” a diagramon.

—

A film egy egyszerűsített modell: a teher többlete először a pórusvízbe megy, amely a talajra jellemző idő alatt szivárog el; a hatékony feszültség növekedésével a drénezetlen szilárdság is nő (cu = cu,0 + α·Δσ′). A teherbírásokat a kalkulátor képletei adják sávalapra (részletek a Számítási konvenciókban).

Mit nézz a filmen: az áttetsző talajtömbben látszik az alaplemez, fölötte a siló, amelyben a gabona szintje a teherrel együtt emelkedik; a piezométer (a kék vízoszlop az alap mellett) a pórusvíznyomás többletét mutatja — gyors feltöltésnél a teherrel együtt szökik fel, aztán lassan apad; a sávok a talp alatti teher megoszlását (barna: a szemcseváz viseli, kék: a víz viseli) és mellette a pillanatnyi teherbírást; a diagramon a fekete teher-görbe és a narancs drénezetlen teherbírás-görbe „versenyez”: ahol a teher föléje kerül, ott jön a talajtörés. A zöld szaggatott a drénezett (hosszú távú) teherbírás — ezt agyagon csak akkor „kapjuk meg", ha a víz már elszökött.

3. Így számolunk a két esetben

Drénezett eset — hatékony feszültségek
Rk/A′ = 0,5·γ′·B′·Nγ·sγ·iγ·bγ + q′·Nq·sq·iq·bq + c′·Nc·sc·ic·bc
  • Paraméterek: c′ és φ′ (hatékony nyírószilárdsági jellemzők), a térfogatsúly a talajvíz alatt γ′ = γsat − γw.
  • Teherbírási tényezők: Nq = eπ·tg φ′·tg²(45° + φ′/2), Nc = (Nq − 1)·ctg φ′, Nγ = 2·(Nq − 1)·tg φ′ — mindhárom tag a terheléssel és a szélességgel nő.
  • q′: az alapsík fölötti talaj hatékony geosztatikus nyomása; a talajvíz közelsége a γ′ tagot is csökkenti (twd/B′ szabály).
  • Mikor: homok, kavics mindig; iszap és agyag hosszú távon.
Drénezetlen eset — teljes feszültségek
σt = (2 + π)·cu·bc·sc·ic + q    (φu = 0 → Nc = 2 + π = 5,14)
  • Paraméter: egyetlen szám, a cu drénezetlen nyírószilárdság (laborból vagy szondázásból); φu = 0, ezért nincs Nq- és Nγ-tag — a teherbírás független a szélességtől és a mélységgel is csak a q tag miatt nő.
  • q: az alapsík fölötti talaj teljes nyomása (γsat-tal, a víz felhajtóereje nélkül), mert a teljes feszültségekkel számolunk.
  • Alaki és ferdeségi tényezők: sc = 1 + 0,2·B′/L′, ic = 0,5·[1 + √(1 − H/(A′·cu))], bc = 1 − 2α/(π + 2).
  • Mikor: telített agyag, iszap — az építés és a terhelés rövid ideje alatt.

Melyiket mikor? — döntési táblázat

TalajTerhelés (építés, feltöltés)Tehermentesítés (munkagödör)Mit számolunk
kavics, homokdrénezettdrénezettcsak drénezett (c′ = 0, φ′)
iszap, iszapos homokrövid távon drénezetlen lehet, hosszú távon drénezettdrénezettmindkettő, a kisebb ellenállás a mértékadó
telített agyagdrénezetlen a mértékadó (rövid táv), hosszú távon drénezettdrénezett a mértékadó (hosszú táv)mindkettő (cu, valamint c′, φ′)
telítetlen agyag (talajvíz felett)közelítőleg drénezett, de a szívás változhatdrénezettdrénezett, óvatos paraméterekkel
A kalkulátor így dolgozik: mindig kiszámolja a drénezett teherbírást, és ha az alapsík alatti rétegnek van cu-ja, a drénezetlent is; az ábra alatti két sor egymás alatt mutatja a kettőt, és a kisebb ellenállású eset a mértékadó. Mindkettőben ugyanaz a γR = 1,4 ellenállási tényező és a Vd tervezési teher.

4. Egy híres eset: a transconai gabonasiló, 1913

Ami a filmben történik, az valóban megtörtént

Winnipeg, Kanada

A transconai gabonasilót 1913 őszén, az elkészülte után rögtön elkezdték feltölteni, és egy hónap alatt majdnem tele hordták. A lemezalap alatt vastag, puha, telített agyag feküdt. A gyors feltöltés drénezetlen állapotot hozott létre: a pórusvíz nem tudott elszökni, a talaj szilárdsága nem nőtt a teherrel. Amikor az átlagos talpfeszültség kb. 300 kPa körüli értéket ért el, a talaj az egyik oldalon kitört, a másikon felpúposodott, és az épület néhány óra alatt mintegy 27°-ot dőlt — maga a vasbeton siló szinte sértetlen maradt.

Évtizedekkel később a talajmintákon mért cu értékekkel visszaszámolt drénezetlen teherbírás a tényleges törőfeszültséggel jó egyezést mutatott — ez lett a drénezetlen (φu = 0) teherbírás-számítás egyik klasszikus igazolása. A silót később aláalapozással kiegyenesítették, és évtizedekig használták.

Tanulság: telített agyagon a feltöltés üteme ugyanolyan fontos, mint a teher nagysága. Ugyanaz a siló, ugyanaz a talaj — lassan, ütemezve feltöltve a víz elszökött volna, a talaj erősödött volna, és a siló állna. A „Két ütemben, pihentetéssel" forgatókönyv pontosan ezt mutatja.

A képlet tagjai — mi honnan jön?

A síkalap teherbírási képlete nem egy „fekete doboz”: minden tagja és minden tényezője egy-egy jól látható fizikai hatást fejez ki. Ebben a fejezetben a törési mechanizmust rajzoljuk meg háromdimenziós, forgatható modelleken, és egyenként megmutatjuk, honnan származik a szélességi, a mélységi és a kohéziós tag, miért kellenek az alaki, a teherferdeségi és az alapsík-dőlési tényezők, és hogyan változtatják meg a csúszólapot.

Rk / (B′·L′) = 0,5·B′·γ′·Nγ·sγ·iγ·bγ  +  q′·Nq·sq·iq·bq  +  c·Nc·sc·ic·bc

Szélességi tag

A csúszólap feletti talajtest súlya tart ellen a kinyomásnak. Minél szélesebb az alap, annál nagyobb (és mélyebb) a törési test → B-vel arányos.

Mélységi tag

A passzív éknek az alapsík feletti takarást is fel kell emelnie: ennek súlya q′ = γ′·D. Minél mélyebb az alap, annál nagyobb.

Kohéziós tag

A csúszólap teljes hossza mentén a kohézió is ellenáll — a súrlódástól függetlenül, ezért a c tag akkor is van, ha φ = 0.

Minden modell forgatható (húzd az egérrel vagy az ujjaddal), lejátszáskor a mechanizmus „mozog”: az alap süllyed, az aktív ék lefelé nyomul, a radiális zóna elfordul, a passzív ék a felszínt kidudorítja. A nyilak a talaj elmozdulás-irányát mutatják. A jobb oldali sávdiagram mindig a három tag pillanatnyi értékét adja kPa-ban, sávalapra, a kalkulátor képleteivel.

1. A törési mechanizmus és a három tag

Amikor a teher eléri a teherbírást, az alap alatt egy jellegzetes Prandtl-féle törési test alakul ki: az alaptesttel együtt lefelé mozgó aktív ék (oldalai 45° + φ/2 szöget zárnak be az alapsíkkal), a körülötte elforduló radiális nyírási zóna (logaritmikus spirál), és a kifelé-felfelé kinyomott passzív ék (45° − φ/2). A talajtörés ellen három dolog dolgozik: a kinyomott talajtest súlya, a fölötte lévő takarás súlya és a csúszólap mentén működő kohézió. Ez a három a képlet három tagja. Állítsd φ-t: nagyobb súrlódási szögnél a spirál nagyobbra nyílik, a test mélyebb és szélesebb lesz — ezért nőnek rohamosan az N tényezők.

Próbáld: φ = 0 (drénezetlen eset) — a spirál körré válik, Nγ = 0, a szélességi tag eltűnik, csak a kohézió (Nc = 5,14) és a takarás marad. Aztán D = 0: a mélységi tag is eltűnik.

Miért 0,5·B·γ·Nγ?

A törési test minden mérete B-vel arányos, a térfogata tehát B²-tel, a súlya γ·B²-tel; az alap egységnyi területére vetítve (osztva B-vel) γ·B marad. Az Nγ a geometriából (φ-ből) adódó szorzó, a 0,5 a hagyományos írásmód része.

Miért q′·Nq?

A passzív ék a felszín felé mozdul, és magával emeli az alapsík feletti talajt. Ennek súlya egyenletes teherként (q′ = γ′·D) hat a passzív ékre; Nq mondja meg, hogy ebből a mechanizmuson át mennyi ellenállás jut az alapsíkra.

Miért c·Nc?

A csúszólap minden pontján a kohézió nyírási ellenállást ad, a hossza és az alakja pedig csak φ-től függ — ezért Nc = (Nq − 1)·ctg φ. Az Nc és az Nq ugyanabból a mechanizmusból származtatható (Prandtl–Reissner), az Nγ közelítő.

2. Alaki tényezők: sávalapból pilléralap

A képletet sávalapra vezették le: a törési test a hossz mentén „végtelen”, a talaj csak az alapra merőleges síkban mozog. Egy pilléralapnál (B × L) a test véges hosszú: a két rövid oldalán is csúszólap alakul ki, és ott is nyírási ellenállás ébred, a talaj pedig három dimenzióban terül szét. Az alaki tényezők ezt számolják el a B/L aránnyal. Nyomd meg a „Sávalapból pilléralap” gombot, vagy húzd az L/B csúszkát, és figyeld, hogyan jelennek meg a véglapok és hogyan változnak a tényezők.

sq és sc > 1: a véglapokon többlet nyírási ellenállás ébred, és a takarás a rövid oldalakon is „tart” — a mélységi és a kohéziós tag nő. sγ < 1: a térbeli törési test fajlagosan kisebb, kevesebb talajsúly dolgozik az alap egységnyi területére — a szélességi tag csökken (kísérleti eredmény, de Beer). Négyzetes alapnál: sγ = 0,7, sq = 1 + sin φ.

A tényezőkben mindig a dolgozó B′/L′ szerepel, és B az az oldal, amelynek irányában a vízszintes erő hat (a mintapéldák konvenciója). Sávalapnál B/L → 0, minden alaki tényező 1.

3. Teherferdeség: miért csökken a teherbírás?

Ha az eredő erő nem merőleges az alapsíkra, a vízszintes összetevő a talajt a H irányába tolja: a mechanizmus egyoldalúvá és laposabbá válik, a csúszólap kisebb, sekélyebb talajtestet mozgat meg, és a súrlódási szög egy részét már az alapsík menti nyírás „elhasználja”. Kevesebb talaj tart ellen → kisebb teherbírás. Ezt fejezik ki az i tényezők, amelyek mind 1-nél kisebbek, és a H/V arány növekedésével gyorsan csökkennek. Ha δ elérné φ-t, már nem talajtörés, hanem elcsúszás következne be — ez az EQU-vizsgálat feladata; ezért a csúszka legfeljebb 0,9·tg φ-ig engedi a H/V arányt, hogy mindig a talajtörés mechanizmusát lásd.

iγ = (1 − f)m+1, iq = (1 − f)m, ic = (iq·Nq − 1)/(Nq − 1), ahol f = H/(V + A′·c·ctg φ), sávalapnál m = 2. A kohézió a nevezőben „segít”: ugyanakkora H kötött talajon kisebb f-et ad. A modellen a csúszólap laposodása szemléltető (φ − δ-val számolt mechanizmus), a tényezők pontosak.

Miért csökkentő tényező? Függőleges tehernél a teljes φ a talajtörés ellen dolgozik. Ferde tehernél a nyírás egy része már az alapsíkon elindul (ahogy az elcsúszásnál), a törési test kisebb és aszimmetrikus — a mozgósítható ellenállás kisebb. A szélességi tag érzékenyebb (m + 1 kitevő), mert a kinyomott talajtest a legjobban zsugorodik.

4. A mélységi tag: a takarás súlya

Az alapsík feletti talaj, a takarás, két módon segít: a súlya egyenletes teherként nehezedik a passzív ékre, amelyet a törésnek fel kell emelnie, és a nyírószilárdságával is ellenáll a mozgásnak. Az EC7 képlete csak az elsőt veszi figyelembe: q′ = γ′·D (a takarás nyírószilárdságát biztonság javára elhanyagolja, ezért nincs külön „d” mélységi tényező). Húzd a D csúszkát: a takarás vastagodik, a q′·Nq tag lineárisan nő, és a passzív éknek egyre nagyobb tömeget kell kinyomnia. Talajvízzel a takarás „könnyebb” (γ′ = γ − γw), a tag kisebb.

A gyakorlatban ezért az egyik leghatékonyabb eszköz az alapsík mélyítése: nemcsak q′ nő, hanem sokszor jobb (mélyebb) teherbíró rétegre is kerül az alap. A képlet q′ tagja csak az alap melletti talaj súlyát veszi; magának az alaptestnek és a rajta lévő feltöltésnek a súlya a teher oldalán szerepel.

5. Az N tényezők

Mindhárom teherbírási tényező kizárólag φ-től függ, és φ-vel exponenciálisan nő — a logaritmikus spirál miatt. A diagram decimális (lineáris) skálán mutatja őket: 25° alatt a görbék laposak, felette „elszállnak” — 30°-ról 40°-ra az Nγ több mint háromszorosára nő. Ezért érdemes a φ-t gondosan meghatározni, és ezért tilos „kerekíteni”.

Nq = eπ·tg φ·tg²(45° + φ/2)
Nc = (Nq − 1)·ctg φ
Nγ = 2·(Nq − 1)·tg φ

Az eπ·tg φ a spirál π/2 szögelfordulásából jön (r = r0·eθ·tg φ), a tg²(45° + φ/2) az aktív és a passzív Rankine-ék feszültségarányából.

6. Az alapsík dőlése: a b tényezők

Ha az alapsík α szöggel dől, a vízszintes terephez képest az alap egyik éle magasabban, a másik mélyebben fekszik. A törés a magasabb él felé indul meg: ott a terep az alapsíkhoz képest „lejt”, ezért a radiális zóna spirálja csak π/2 − α szöget fordul, a csúszólap rövidebb, a passzív ék kisebb — kevesebb talaj tart ellen, és a mozgósítható ellenállás csökken. Ezt számolják el az 1-nél kisebb b tényezők. Húzd az α csúszkát: a dőlt alap egyre kisebb mechanizmust mozgat meg (szaggatva a vízszintes alapsík szimmetrikus mechanizmusa látszik összehasonlításul), a jobb oldali sávdiagram pedig mutatja, mennyit veszít a teherbírás.

bq = bγ = (1 − α·tg φ)², bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tg φ), α radiánban (EC7 D-melléklet). A modellen B = 2 m, D = 1 m; az alap az alapsíkra merőlegesen süllyed, a mechanizmus a magasabb él felé egyoldalú. Kis dőlésnél (5°) a csökkenés néhány százalék, 15°-nál már 20–30 %.

Függőleges teher dőlt alapsíkon: a V-nek az alapsíkkal párhuzamos összetevője is van (H = V·sin α), ezt a teherferdeségi i tényezők számolják el — a b tényezők ezen felül magának a dőlt síknak a hatását fejezik ki. A számításban a V és a H mindig az alapsíkra merőleges, illetve azzal párhuzamos összetevőt jelenti (lásd MP7).
Összefoglalva: a képlet három tagja a három ellenálló hatás (talajsúly, takarás, kohézió); az N tényezők a mechanizmus geometriáját, az s tényezők a térbeliséget, az i tényezők a ferde teher miatt zsugorodó mechanizmust, a b tényezők a dőlt alapsíkot számolják el. A kalkulátorban mindez együtt, lépésről lépésre látszik.

Mintapéldák

11 részletesen levezetett mintapélda a gyakorlati anyag szerint — drénezett és drénezetlen sáv- és pilléralap, központos és külpontos, függőleges és ferde teher, a talajvíz hatása és mélysége, a vízszintes erő irányának hatása, a szükséges alapszélesség, valamint az elcsúszás-vizsgálat (drénezett és drénezetlen) passzív földellenállással. Mindegyik példához a gyakorlati anyag alapján rekonstruált ábra és lépésről-lépésre megoldás tartozik.

Mintapélda 1 — Drénezett sávalap ellenőrzése

Feladat

Ellenőrizd az ábrán látható sávalap (L ≫ B) talajtöréssel szembeni megfelelőségét drénezett esetben! Terhek: Gv,k = 220 kN/m, Qv,k = 70 kN/m (központos, függőleges). Geometria: b = 0,3 m, B = 1,1 m, h = 0,6 m, az alapsík 1,1 m-rel a terepszint alatt. γb = 25 kN/m³. A talajvíz mélyen van. homokos kavics feltöltés: γ = 17 kN/m³, φ = 30°, c = 10 kPa. iszapos homok: γ = 18 kN/m³, φ = 24°, c = 12 kPa.

MP1

Ábra

terepszint γb = 25 kN/m³ alapsík −1,10 mRel Gv,k = 220 kN/m Qv,k = 70 kN/m b=0,3m t=0,5m h=0,6m tfill=0,8m B = 1,1 m homokos kavics feltöltés γ=17 · φ=30° · c=10 kPa iszapos homok γ=18 · φ=24° · c=12 kPa Sávalap (L ≫ B)

Megoldás

1. Terhelési oldal — a tervezési teher

Feltöltés súlya: Gf,k = (B−b)·t·γ = (1,1−0,3)·0,5·17 = 6,8 kN/m

Alaptest súlya: Gb,k = B·h·γb = 1,1·0,6·25 = 16,5 kN/m

Állandó terhek: Gk = 220 + 6,8 + 16,5 = 243,3 kN/m

Vd = γG·Gk + γQ·Qk = 1,35·243,3 + 1,5·70 = 434 kN/m

2. Geometria és geosztatikus nyomás

Központos teher → B = B′, A′ = B′·L′ = 1,1 m²/m.

q′ = Σγi·ti = 17·0,8 + 18·0,3 = 19 kPa

Talajvíz mélyen: twd/B′ > 1,5 → γ′ = γm = 18 kN/m³

3. Teherbírási tényezők (φ = 24°)

Nq = eπ·tg24°·tg²(45°+12°) = 9,60;   Nc = (Nq−1)·ctg24° = 19,32;   Nγ = 2·(Nq−1)·tg24° = 7,66

Sávalap, központos teher, vízszintes alapsík → s = i = b ≈ 1.

4. Karakterisztikus és tervezési ellenállás

Rk/A′ = 0,5·γ′·B′·Nγ + q′·Nq + c·Nc = 0,5·18·1,1·7,66 + 19·9,60 + 12·19,32

= 76 + 182 + 232 = 490 kPa

Rk = 490·1,1 = 539 kN/m → Rd = Rk/γR = 539/1,4 = 385 kN/m

Eredmény (B = 1,1 m): Rd = 385 kN/m < Vd = 434 kN/m → NEM FELEL MEG.

5. Megoldás: szélesítsük az alaptestet — B = 1,3 m

Új súlyok: Gf,k = (1,3−0,3)·0,5·17 = 8,5;   Gb,k = 1,3·0,6·25 = 19,5 → Gk = 248 → Vd = 1,35·248 + 1,5·70 = 440 kN/m

Rk/A′ = 0,5·18·1,3·7,66 + 19·9,60 + 12·19,32 = 90 + 182 + 232 = 504 kPa

Rk = 504·1,3 = 655 → Rd = 655/1,4 = 468 kN/m

Eredmény (B = 1,3 m): Rd = 468 kN/m > Vd = 440 kN/m → MEGFELEL. ✓

Mini-kalkulátor

MP1 — drénezett sávalap ellenőrzése

GEO

Állandók (önsúlyhoz): b = 0,3; h = 0,6; t = 0,5 m; γfeltöltés = 17; γb = 25 kN/m³

Mintapélda 2 — Drénezetlen sávalap ellenőrzése

Feladat

Az MP1-gyel azonos geometria és terhelés, de az alap alatti talaj most kötött agyag: φu = 0°, cu = 150 kPa.
Ellenőrizd a sávalapot drénezetlen esetben (B = 1,1 m)!

MP2

Megoldás

1. Terhelési oldal

Azonos az MP1-gyel: Gk = 243,3 kN/m → Vd = 1,35·243,3 + 1,5·70 = 434 kN/m

2. Geosztatikus nyomás (teljes feszültség!)

Drénezetlen eset → teljes feszültséggel számolunk, a víz felhajtóerejét nem vesszük figyelembe.

q = Σγi·ti = 17·0,8 + 18·0,3 = 19 kPa

3. Drénezetlen ellenállás

Sávalap → sc = 1; vízszintes alapsík → bc = 1; függőleges teher → ic = 1.

σt = Rv/A′ = (2+π)·cu·bc·sc·ic + q = (2+π)·150·1·1·1 + 19 = 771 + 19 = 790 kPa

Rk = 790·1,1 = 869 kN/m → Rd = 869/1,4 = 620 kN/m

Eredmény: Rd = 620 kN/m > Vd = 434 kN/m → MEGFELEL. ✓   A kemény kötött talaj drénezetlen állapotban már 1,1 m szélességgel is bírja a terhet.

Mini-kalkulátor

MP2 — drénezetlen sávalap ellenőrzése

drénezetlen

Állandók (önsúlyhoz): b = 0,3; h = 0,6; t = 0,5 m; γfeltöltés = 17; γb = 25 kN/m³; teljes feszültség (φ = 0)

Mintapélda 3 — Külpontos és ferde teher, talajvízzel

Feladat

Ellenőrizd a sávalapot drénezett esetben! Terhek: Gz,k = 250 kN/m (központos), Qz,k = 170 kN/m külpontosan (eq = 0,3 m), Gx,k = 30 kN/m vízszintes erő. Geometria: b = 0,3 m, B = 1,3 m, h = 1,0 m, t = 0,4 m, tfill = 1,1 m, γb = 25 kN/m³. A talajvíz az alapsík fölött 0,6 m-rel.
homok feltöltés: γ = 18 kN/m³, γsat = 19 kN/m³, φ = 30°, c = 5 kPa. iszapos homok: γ = 18 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 26°, c = 30 kPa.

MP3

Ábra

terepszint talajvíz γb=25 kN/m³ Qz,k=170 kN/m eq=0,3 m Gz,k=250 kN/m Gx,k=30 kN/m b=0,3m t=0,4m h=1,0m hMTV=0,6m tfill=1,1m B = 1,3 m homok feltöltés γ=18 · γsat=19 · φ=30° · c=5 iszapos homok γ=18 · γsat=20 · φ=26° · c=30 Sávalap L ≫ B

Megoldás

1. Terhelési oldal

Gf,k = (1,3−0,3)·0,4·18 = 7,2;   Gb,k = 1,3·1,0·25 = 32,5 → Gk = 250 + 7,2 + 32,5 = 289,7 kN/m

Vd = 1,35·289,7 + 1,5·170 = 646,1 kN/m

2. Az eredő erő külpontossága

Függőleges karakterisztikus teher: Vk = Gz,k+Gf,k+Gb,k+Qz,k = 250+7,2+32,5+170 = 459,7 kN/m

Vízszintes teher: Hk = Gx,k = 30 kN/m

Nyomatéki egyenlet az alapsík tengelyére: eB,k = |(Hk·h) − (Qz,k·eq)| / Vk = |(30·1,0) − (170·0,3)| / 459,7 = 21/459,7 = 0,046 m

Dolgozó szélesség: B′ = B − 2·eB,k = 1,3 − 2·0,046 = 1,208 m;   A′ = 1,208 m²/m

3. Geosztatikus nyomás és γ′ (víz az alapsík fölött)

q′ = Σγ′i·ti = 18·0,8 + (19−10)·0,3 + (20−10)·0,3 = 20,1 kPa

A víz az alapsík fölött → twd/B′ < 0,5 → γ′ = γsat − γw = 20 − 10 = 10 kN/m³

4. Tényezők (φ = 26°)

Nq = 11,85; Nc = 22,25; Nγ = 10,59.   Sávalap → s ≈ 1; vízszintes alapsík → b ≈ 1.

f = Hk/(Vk + B′·L′·c·ctgφ) = 30/(459,7 + 1,208·30·ctg26°) = 30/534 = 0,0562

mB = 2 (sávalap) → iγ = (1−f)3 = 0,841;   iq = (1−f)2 = 0,891;   ic = (iq·Nq−1)/(Nq−1) = 0,881

5. Ellenállás

Rk/A′ = 0,5·γ′·B′·Nγ·iγ + q′·Nq·iq + c·Nc·ic

= 0,5·10·1,208·10,59·0,841 + 20,1·11,85·0,891 + 30·22,25·0,881 ≈ 54 + 212 + 588 = 854 kPa

Rk = 854·1,208 = 1031 kN/m → Rd = 1031/1,4 = 736 kN/m

Eredmény: Rd = 736 kN/m > Vd = 646,1 kN/m → MEGFELEL. ✓

Mini-kalkulátor

MP3 — külpontos + ferde teher, talajvízzel

GEO

Állandók (önsúlyhoz): b = 0,3; h = 1,0; t = 0,4 m; γfeltöltés = 18; γb = 25 kN/m³; sávalap, mB = 2

Mintapélda 4 — A mértékadó talajvíz mélységének hatása

Feladat

Ugyanaz a sávalap, mint az MP3-ban — minden adat változatlan: B = 1,3 m, b = 0,3 m, h = 1,0 m, t = 0,4 m, tfill = 1,1 m, γb = 25 kN/m³. Terhek: Gz,k = 250 kN/m (központos), Qz,k = 170 kN/m (eq = 0,3 m), Gx,k = 30 kN/m. Talajok: homok feltöltés γ = 18 kN/m³, γsat = 19 kN/m³, φ = 30°, c = 5 kPa; iszapos homok γ = 18 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 26°, c = 30 kPa. Az egyetlen különbség: a mértékadó talajvíz most 2 m-rel mélyebben van — az alapsík alatt 1,4 m-rel (twd = 1,4 m). Kérdés: hogyan változik Rd?

MP4

Ábra

terepszint talajvíz γb=25 kN/m³ Qz,k=170 kN/m eq=0,3 m Gz,k=250 kN/m Gx,k=30 kN/m b=0,3m t=0,4m h=1,0m twd=1,4m tfill=1,1m B = 1,3 m homok feltöltés γ=18 · γsat=19 · φ=30° · c=5 iszapos homok γ=18 · γsat=20 · φ=26° · c=30 Sávalap L ≫ B

Megoldás

1. Terhelési oldal — változatlan (MP3-mal azonos)

Gf,k = (1,3−0,3)·0,4·18 = 7,2;   Gb,k = 1,3·1,0·25 = 32,5 → Gk = 250 + 7,2 + 32,5 = 289,7 kN/m

Vd = 1,35·289,7 + 1,5·170 = 646,1 kN/m  (a teher nem függ a talajvíztől)

2. Külpontosság — változatlan

eB,k = |Hk·h − Qz,k·eq|/Vk = |30·1,0 − 170·0,3|/459,7 = 0,046 m → B′ = 1,3 − 2·0,046 = 1,208 m;   A′ = 1,208 m²/m

3. q′ és γ′ a mélyebb talajvízzel — ez változik!

A talajvíz az alapsík alatt 1,4 m-rel van (twd = 1,4 m), így az alapsík fölött nincs víz → q′ a nedves térfogatsúlyokkal:

q′ = 18·1,1 + 18·0,3 = 25,2 kPa  (MP3-ban 20,1 kPa volt)

γ′ az alap alatti iszapos homok rétegre: mivel 0,5·B′ < twd < 1,5·B′ → lineáris átmenet:

γ′ = (20−10) + (18−(20−10))·(1,4/1,208 − 0,5) = 10 + 8·0,659 = 15,3 kN/m³  (MP3-ban 10 kN/m³ volt)

4. Tényezők (φ = 26°) — változatlan

Nq = 11,85; Nc = 22,25; Nγ = 10,59.   f = 0,056 → iγ = 0,841; iq = 0,891; ic = 0,881.   Sávalap → s ≈ 1.

5. Ellenállás

Rk/A′ = 0,5·15,3·1,208·10,59·0,841 + 25,2·11,85·0,891 + 30·22,25·0,881 ≈ 82 + 266 + 588 = 936 kPa

Rk = 936·1,208 = 1131 kN/m → Rd = 1131/1,4 = 808 kN/m

Eredmény: Rd = 808 kN/m > Vd = 646 kN/m → MEGFELEL. ✓   A mélyebb talajvíz miatt Rd nőtt (MP3: 736 → MP4: 808 kN/m): kisebb felhajtóerő → nagyobb γ′ és q′ → nagyobb teherbírás.

Mini-kalkulátor

MP4 — sávalap, mélyebb talajvíz

GEO

Állandók: b = 0,3; h = 1,0; t = 0,4 m; γfeltöltés = 18; γb = 25 kN/m³; sávalap.   A mélyebb talajvíz hatása: q′ = 25,2 kPa, γ′ = 15,3 kN/m³ (az MP3-ban 20,1 ill. 10 volt). Állítsd vissza ezekre, hogy lásd az MP3 értékét.

Mintapélda 5 — A vízszintes erő irányának hatása

Feladat

Ugyanaz a sávalap, mint az MP3-ban — minden adat változatlan: B = 1,3 m, b = 0,3 m, h = 1,0 m, t = 0,4 m, tfill = 1,1 m, γb = 25 kN/m³; Gz,k = 250 kN/m (központos), Qz,k = 170 kN/m (eq = 0,3 m), Gx,k = 30 kN/m; talajvíz 0,6 m-rel az alapsík fölött; homok feltöltés (γ = 18 kN/m³, γsat = 19 kN/m³, φ = 30°, c = 5 kPa) és iszapos homok (γ = 18 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 26°, c = 30 kPa). Az egyetlen különbség: a vízszintes Gx,k erő iránya megfordul. Kérdés: hogyan változik Rd?

MP5

Ábra

terepszint talajvíz γb=25 kN/m³ Qz,k=170 kN/m eq=0,3 m Gz,k=250 kN/m Gx,k=30 kN/m (fordított) b=0,3m t=0,4m h=1,0m hMTV=0,6m tfill=1,1m B = 1,3 m homok feltöltés γ=18 · γsat=19 · φ=30° · c=5 iszapos homok γ=18 · γsat=20 · φ=26° · c=30 Sávalap L ≫ B

Megoldás

1. Terhelési oldal — változatlan

Gk = 250 + 7,2 + 32,5 = 289,7 kN/m;   Vd = 1,35·289,7 + 1,5·170 = 646,1 kN/m  (a teher nagysága nem változik)

2. Külpontosság — ez változik!

Eredetileg (MP3) a Gx és a külpontos Q nyomatéka ellentétes irányú volt, ezért részben kioltották egymást:

eB (MP3) = |Hk·h − Qz·eq|/Vk = |30·1,0 − 170·0,3|/459,7 = 21/459,7 = 0,046 m

Ha Gx iránya megfordul, a két nyomaték azonos irányú lesz, tehát összeadódik:

eB (fordított) = |Hk·h + Qz·eq|/Vk = |30·1,0 + 170·0,3|/459,7 = 81/459,7 = 0,176 m

B′ = 1,3 − 2·0,176 = 0,948 m;   A′ = 0,948 m²/m  (MP3-ban 1,208 m volt)

3. q′, γ′ és a tényezők — változatlanok

q′ = 20,1 kPa; γ′ = 10 kN/m³ (talajvíz az alapsík fölött); φ = 26° → Nq=11,85, Nc=22,25, Nγ=10,59. A teher nagysága ugyanaz → iγ≈0,84, iq≈0,89, ic≈0,88.

4. Ellenállás a kisebb B′-vel

Rk/A′ = 0,5·10·0,948·10,59·0,84 + 20,1·11,85·0,89 + 30·22,25·0,88 ≈ 42 + 211 + 585 = 839 kPa

Rk = 839·0,948 = 795 kN/m → Rd = 795/1,4 = 568 kN/m

Eredmény: Rd = 568 kN/m < Vd = 646 kN/m → NEM FELEL MEG!   A Gx megfordításával Rd jelentősen csökken (MP3: 736 → 568 kN/m): a két nyomaték összeadódik, a külpontosság megnő (0,046 → 0,176 m), így a dolgozó szélesség B′ (és vele a teherbírás) lecsökken.

Mini-kalkulátor

MP5 — fordított Gx (a külpontosság összeadódik)

GEO

A fordított Gx miatt a külpontosság a két nyomaték összegéből adódik: eB = |Hk·h + Qz·eq|/Vk. Állandók: b=0,3; h=1,0; t=0,4 m; γfeltöltés=18; γb=25 kN/m³; sávalap.

Mintapélda 6 — A külpontosság növelésének hatása

Feladat

Ugyanaz a sávalap, mint az MP3-ban — minden adat változatlan: B = 1,3 m, b = 0,3 m, h = 1,0 m, t = 0,4 m, tfill = 1,1 m, γb = 25 kN/m³; Gz,k = 250 kN/m, Qz,k = 170 kN/m, Gx,k = 30 kN/m; talajvíz 0,6 m-rel az alapsík fölött; homok feltöltés és iszapos homok. Az egyetlen különbség: a Qz,k teher külpontossága eq = 0,3 m-ről 0,5 m-re (50 cm-re) nő. Kérdés: hogyan változik Rd?

MP6

Ábra

terepszint talajvíz γb=25 kN/m³ Qz,k=170 kN/m eq=0,5 m Gz,k=250 kN/m Gx,k=30 kN/m b=0,3m t=0,4m h=1,0m hMTV=0,6m tfill=1,1m B = 1,3 m homok feltöltés γ=18 · γsat=19 · φ=30° · c=5 iszapos homok γ=18 · γsat=20 · φ=26° · c=30 Sávalap L ≫ B

Megoldás

1. Terhelési oldal — változatlan

Gk = 250 + 7,2 + 32,5 = 289,7 kN/m;   Vd = 1,35·289,7 + 1,5·170 = 646,1 kN/m  (a teher nagysága nem változik)

2. Külpontosság — ez nő!

A nagyobb eq miatt a Q nyomatéka (170·0,5 = 85) most már nagyobb, mint a Gx nyomatéka (30·1,0 = 30):

eB = |Hk·h − Qz·eq|/Vk = |30·1,0 − 170·0,5|/459,7 = 55/459,7 = 0,120 m  (MP3-ban 0,046 m volt)

B′ = 1,3 − 2·0,120 = 1,06 m;   A′ = 1,06 m²/m  (MP3-ban 1,208 m volt)

3. q′, γ′ és a tényezők — változatlanok

q′ = 20,1 kPa; γ′ = 10 kN/m³; φ = 26° → Nq=11,85, Nc=22,25, Nγ=10,59; iγ≈0,84, iq≈0,89, ic≈0,88.

4. Ellenállás a kisebb B′-vel

Rk/A′ = 0,5·10·1,06·10,59·0,84 + 20,1·11,85·0,89 + 30·22,25·0,88 ≈ 47 + 212 + 587 = 845 kPa

Rk = 845·1,06 = 896 kN/m → Rd = 896/1,4 = 640 kN/m

Eredmény: Rd = 640 kN/m < Vd = 646 kN/m → épphogy NEM FELEL MEG!   A nagyobb külpontosság miatt Rd csökkent (MP3: 736 → MP6: 640 kN/m): nagyobb eq → nagyobb eB → kisebb dolgozó szélesség (B′) → kisebb teherbírás.

Mini-kalkulátor

MP6 — nagyobb eq külpontosság

GEO

Húzd az eq mezőt 0,3-ra, hogy lásd az MP3 esetét (Rd = 736). Állandók: b=0,3; h=1,0; t=0,4 m; γfeltöltés=18; γb=25 kN/m³; sávalap.

Mintapélda 7 — A ferde alapsík hatása

Feladat

Ugyanaz a sávalap, mint az MP3-ban — minden adat változatlan: B = 1,3 m, b = 0,3 m, h = 1,0 m, t = 0,4 m, tfill = 1,1 m, γb = 25 kN/m³; Gz,k = 250 kN/m, Qz,k = 170 kN/m (eq = 0,3 m), Gx,k = 30 kN/m; talajvíz 0,6 m-rel az alapsík fölött; homok feltöltés és iszapos homok. Az egyetlen különbség: az alapsík 5°-os dőlésű (ferde alaptest-talp). Kérdés: hogyan változik Rd?

MP7

Ábra

terepszint talajvíz γb=25 kN/m³ α = 5° ferde alapsík Qz,k=170 kN/m eq=0,3 m Gz,k=250 kN/m Gx,k=30 kN/m b=0,3m t=0,4m h=1,0m hMTV=0,6m tfill=1,1m B = 1,3 m homok feltöltés γ=18 · γsat=19 · φ=30° · c=5 iszapos homok γ=18 · γsat=20 · φ=26° · c=30 Sávalap (L ≫ B)

Megoldás

1-2. Terhek és külpontosság — változatlan

Vd = 646,1 kN/m;   eB = 0,046 m → B′ = 1,208 m (mint MP3-ban).

3. q′, γ′ és az i tényezők — változatlanok

q′ = 20,1 kPa; γ′ = 10 kN/m³; φ = 26° → Nq=11,85, Nc=22,25, Nγ=10,59; iγ≈0,84, iq≈0,89, ic≈0,88.

4. Alaptalp-dőlési tényezők (b) — ez az új!

α = 5° = 0,0873 rad.   bq = bγ = (1 − α·tg φ)² = (1 − 0,0873·tg26°)² = (1 − 0,0426)² = 0,917

bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tg φ) = 0,917 − 0,083/10,86 = 0,909

5. Ellenállás a b-tényezőkkel

Rk/A′ = 54·0,917 + 212·0,917 + 588·0,909 ≈ 49 + 195 + 535 = 779 kPa

Rk = 779·1,208 = 941 kN/m → Rd = 941/1,4 = 672 kN/m

Eredmény: Rd = 672 kN/m > Vd = 646 kN/m → MEGFELEL. ✓   A ferde alapsík miatt Rd csökken (MP3: 736 → MP7: 672 kN/m): a b < 1 talp-dőlési tényezők mindhárom tagot csökkentik — de a tartalék még elég, az alap megfelel.

Mini-kalkulátor

MP7 — ferde alapsík (talp-dőlési tényezők)

GEO

Állítsd az α-t 0-ra, hogy lásd az MP3 esetét (Rd = 736). A talp-dőlési tényezők: bq = bγ = (1 − α·tg φ)², bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tg φ).

Mintapélda 8 — Pilléralap, két irányban vizsgálva

Feladat

Ellenőrizd a pilléralapot (B = 2,0 m, L = 1,5 m) talajtöréssel szemben, drénezett esetben! Pillér: b = l = 0,4 m; h = 1,2 m; t = 0,4 m; tfill = 1,5 m; γb = 25 kN/m³. Terhek: Gz,k = 1000 kN (központos) és Qx,k = 100 kN vízszintes erő (a B oldallal párhuzamos). A talajvíz az alapsík fölött 0,6 m-rel (hMTV). homok feltöltés: γ = 18 kN/m³, γsat = 19 kN/m³, φ = 30°, c = 5 kPa; homokos kavics: γ = 19 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 32°, c = 0 kPa. Mivel a vízszintes teher a hosszabb oldalt „gyengíti", mindkét irányt (B és L) vizsgálni kell.

MP8

Ábra — keresztmetszet

terepszint talajvíz γb=25 kN/m³ Gz,k=1000 kN Qx,k=100 kN b=l=0,4m t=0,4m h=1,2m hMTV=0,6m tfill=1,5m B = 2,0 m homok feltöltés γ=18 · γsat=19 · φ=30° · c=5 homokos kavics γ=19 · γsat=20 · φ=32° · c=0 Pilléralap (L = 1,5 m)

Ábra — alaprajzi nézet

Gz,k=1000 kN Qx,k=100 kN B = 2,0 m L = 1,5 m alaprajzi nézet a vizsgálatot B és L irányban is el kell végezni

Megoldás

1. Alapsíkon működő függőleges teher

Feltöltés: Gf,k = (B·L − b·l)·t·γ = (2·1,5 − 0,4·0,4)·0,4·18 = 20,5 kN;   Alaptest: Gb,k = B·L·h·γb = 2·1,5·1,2·25 = 90 kN

Gk = 1000 + 20,5 + 90 = 1110,5 kN;   Vd = 1,35·1110,5 + 1,5·0 = 1499 kN  (a felhajtóerőt elhanyagoljuk)

2. Az eredő erő külpontossága

Vk = Gk = 1110,5 kN;   Hk = Qx,k = 100 kN

eB = (Hk·h)/Vk = (100·1,2)/1110,5 = 0,11 m;   eL = 0

B′ = 2,0 − 2·0,11 = 1,78 m;   L′ = 1,5 m;   A′ = 1,78·1,5 = 2,67 m²

3. q′ és γ′ (talajvízzel)

q′ = 18·1,0 + (19−10)·0,5 + (20−10)·0,1 = 18 + 4,5 + 1,0 = 23,5 kPa

A talajvíz az alapsík fölött → twd/B′ < 0,5 → γ′ = γsat − γw = 20 − 10 = 10 kN/m³

4. Teherbírási tényezők (homokos kavics: φ = 32°, c = 0)

Nq = 23,17; Nc = 35,48; Nγ = 27,71.   Vízszintes alapsík → bγ = bq = bc ≈ 1.

5. Mindkét irány vizsgálata

B oldal (a Qx ezt gyengíti — mértékadó): sγ=0,64, sq=1,63, sc=1,66;   f = Hk/Vk = 0,09 → iγ=0,793, iq=0,871, ic=0,865.

Rk/A′ = 0,5·10·1,78·27,71·0,64·0,793 + 23,5·23,17·1,63·0,871 + 0 = 125 + 773 + 0 = 898 kPa

Rk,B = 898·2,67 = 2398 kN → Rd,B = 2398/1,4 = 1713 kN

L oldal: sγ=0,75, sq=1,46, sc=1,48; a vízszintes teher B-vel párhuzamos, ezért L irányban i = 1 → Rd,L > Rd,B. A mértékadó tehát a B oldal.

Eredmény: Rd = Rd,B = 1713 kN > Vd = 1499 kN → MEGFELEL. ✓   A mértékadó a B oldal, mert a vízszintes Qx ezzel az iránnyal párhuzamos (i < 1).

Mini-kalkulátor

MP8 — pilléralap, B oldal (mértékadó)

GEO

A vízszintes erő a B oldallal párhuzamos; az alaki (s) és ferdeségi (i) tényezők figyelembe vannak véve. A B oldal a mértékadó.

Mintapélda 9 — A szükséges alapszélesség meghatározása

Feladat

Határozd meg a sávalap szükséges B szélességét! A megadott teher tervezési érték, amely már tartalmazza az alaptest és a leterhelő talaj önsúlyát: Vd = 255 kN/m, eB = 0,02 m. b = 0,3 m, tfill = 1,65 m, γb = 25 kN/m³. A talajvíz az alapozási síkon van. 1. réteg (feltöltés): γ = 19 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 15°, c = 5 kPa; 2. réteg (teherbíró, alapsík alatt): γ = 19 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 30°, c = 0 kPa. A mértékadó (éppen megfelelő) helyzetre méretezünk: Vd = Rd.

MP9

Ábra

terepszint γb=25 kN/m³ GWLd Vd=255 kN/m eB=0,02 m b=0,3m tfill=1,65m B = ? 1. réteg (feltöltés) γ=19 · γsat=20 · φ=15° · c=5 2. réteg (teherbíró) γ=19 · γsat=20 · φ=30° · c=0 sávalap (L ≫ B)

Megoldás

1. A méretezési feltétel

A mértékadó helyzetben Vd = Rd = Rk/γR, tehát a szükséges karakterisztikus ellenállás: Rk = Vd·γR = 255·1,4 = 357 kN/m

2. q′ és γ′ (talajvíz az alapsíkon)

q′ = γ·tfill = 19·1,65 = 31,35 kPa  (a víz az alapsíkon → felette nedves térfogatsúly)

A teherbíró 2. réteg: φ = 30°, c = 0; twd/B′ < 0,5 → γ′ = γsat − γw = 20 − 10 = 10 kN/m³

3. Teherbírási tényezők (φ = 30°)

Nq = eπ·tg φ·tg²(45°+φ/2) = 18,40;   Nγ = 2·(Nq−1)·tg φ = 20,09.   Sávalap → s ≈ 1; központos (nincs ferde teher) → i ≈ 1; c = 0 → a kohéziós tag eltűnik.

4. A teherbírási képlet — most B′ az ismeretlen

Rk/B′ = 0,5·B′·γ′·Nγ + q′·Nq  →  0 = 0,5·γ′·Nγ·(B′)² + q′·Nq·B′ − Rk

A számértékekkel: 0 = 100,45·(B′)² + 576,84·B′ − 357  (másodfokú egyenlet)

5. A másodfokú egyenlet megoldása

B′1,2 = [−576,84 ± √(576,84² + 4·100,45·357)] / (2·100,45)  →  B′1 = −6,31 (értelmetlen), B′2 = 0,56 m

B = B′ + 2·eB = 0,56 + 2·0,02 = 0,60 m

Eredmény: a szükséges alapszélesség B ≈ 0,60 m. A gyakorlatban felfelé kerekítünk a választott modulhoz (pl. 0,6–0,7 m).

Mini-kalkulátor

MP9 — szükséges alapszélesség

méretezés

A mértékadó (éppen megfelelő) helyzetre méretezünk: Vd = Rd. A megoldás másodfokú egyenletből adódik (B = B′ + 2·eB).

Mintapélda 10 — Elcsúszás-vizsgálat (EQU, drénezett)

Feladat

Ellenőrizd az ábrán látható pilléralap (B = 2,0 m, L = 1,5 m) megfelelőségét vízszintes elcsúszással szemben (EQU határállapot, drénezett eset)! Pillér: b = l = 0,4 m; h = 1,2 m; t = 0,4 m; tfill = 1,5 m; γb = 25 kN/m³. Terhek (karakterisztikus): Gz,k = 320 kN függőleges (benne az alaptest és a talaj önsúlya is) és Qx,k = 100 kN vízszintes pillérteher. A talajvíz az alapsík fölött 0,6 m-rel (hMTV). homok feltöltés: γ = 18 kN/m³, γsat = 19 kN/m³, φ = 30°, c = 0 kPa; iszapos homok: γ = 19 kN/m³, γsat = 20 kN/m³, φ = 28°, c = 0 kPa. A megfelelőség feltétele: Hd ≤ Rd.

MP10

Ábra — keresztmetszet

terepszint talajvíz γb=25 kN/m³ Gz,k=320 kN Qx,k=100 kN E0 (Rpd) Rd (talp-súrlódás) b=l=0,4m t=0,4m h=1,2m hMTV=0,6m tfill=1,5m B = 2,0 m homok feltöltés γ=18 · γsat=19 · φ=30° · c=0 iszapos homok γ=19 · γsat=20 · φ=28° · c=0 Pilléralap (L = 1,5 m)

Ábra — alaprajzi nézet

Gz,k=320 kN Qx,k=100 kN B = 2,0 m L = 1,5 m alaprajzi nézet a vízszintes teher a B oldallal párhuzamos

Megoldás

1. Alapsíkon működő vízszintes mértékadó teher

Vízszintes pillérteher: Qx,k = 100 kN.   Az alaptestre ható aktív földnyomás földnyomási szorzói:

homok feltöltés: Ka1 = tg²(45°−φ/2) = tg²(45°−15°) = 0,333;   iszapos homok: Ka2 = tg²(45°−14°) = 0,361

Az aktív földnyomás eredője az alaptest magasságában: Ea,k = Gx,k = 10,08 kN

A vízszintes terhelés tervezési értéke: Hd = γG·Gx,k + γQ·Qx,k = 1,35·10,08 + 1,5·100 = 163,6 kN

2. Elcsúszással szembeni ellenállás — talp-súrlódás

Rd = V′k·tg δk / γR;h,   ahol V′k = Gz,k = 320 kN (tartalmazza az alaptest és a talaj önsúlyát is).

Monolit vasbeton alaptest → δk = φ = 28° → tg δk = 0,532;   γR;h = 1,1

Rd = (320·0,532)/1,1 = 155 kN   → Rd = 155 < Hd = 163,6, tehát önmagában nem elég.

3. Földellenállás (nyugalmi földnyomás) hozzávétele

Rpd nyugalmi vagy passzív földnyomásból? A biztonság javára a nyugalmi földnyomással számolunk: K0 = 1 − sin φ.

A nyugalmi földnyomás eredője E0,k = 15,1 kN  →  Rpd = E0,k/γR;h = 15,1/1,1 = 13,7 kN

4. Megfelelőség

Rd + Rpd = 155 + 13,7 = 168,7 kN > Hd = 163,6 kN

Eredmény: Rd + Rpd = 168,7 kN > Hd = 163,6 kN → MEGFELEL. ✓   Megj.: ha a „passzív"/nyugalmi föld eltűnhet vagy felfagyhat, ellenállását nem szabad figyelembe venni.

Mini-kalkulátor

MP10 — elcsúszás-ellenőrzés (drénezett)

EQU

Monolit vasbeton alaptest → δ = φ. A feltétel: Hd ≤ Rd + Rpd. A nyugalmi földnyomás (Rpd) csak akkor vehető figyelembe, ha a föld biztosan nem fazik fel és nem távolítható el.

Drénezetlen eset

Ugyanaz a pilléralap és terhelés, de az alapsík alatti talaj most kohézív agyag: φu = 0°, cu = 65 kPa (a feltöltésé c = 5 kPa). Drénezetlen esetben az elcsúszási ellenállás nem a talp-súrlódásból, hanem a teljes talpfelületen ébredő adhézióból (Ac·cu) származik.

terepszint talajvíz γb=25 kN/m³ Rd = Ac·cu (talp-adhézió) Gz,k=320 kN Qx,k=100 kN b=l=0,4m t=0,4m h=1,2m hMTV=0,6m tfill=1,5m B = 2,0 m homok feltöltés γ=18 · γsat=19 · φ=30° · c=5 agyag (kohézív) γ=19 · γsat=20 · φu=0° · cu=65 kPa Pilléralap (L = 1,5 m)

1. A vízszintes mértékadó teher változatlan

A vízszintes teher számítása nem függ a talp alatti talaj drénezettségétől: Hd = γG·Ea,k + γQ·Qx,k = 1,35·10,08 + 1,5·100 = 163,6 kN

2. Elcsúszással szembeni ellenállás — talp-adhézió

Rd = Ac·cu,k / γR;h,   ahol Ac = B·L = 2,0·1,5 = 3,0 m²,   cu,k = 65 kPa,   γR;h = 1,1.

Rd = (2,0·1,5·65)/1,1 = 177 kN  (a teljes talpfelület működik, földellenállásra nincs szükség)

Eredmény: Rd = 177 kN > Hd = 163,6 kN → MEGFELEL. ✓   A drénezetlen talp-adhézió önmagában elegendő (a drénezett esetben még szükség volt a földellenállásra is).

Mini-kalkulátor — drénezetlen

MP10.5 — elcsúszás-ellenőrzés (drénezetlen)

EQU

Drénezetlen elcsúszási ellenállás a teljes talpfelületen: Rd = Ac·cu,k/γR;h. A feltétel: Hd ≤ Rd.

Mintapélda 11 — Elcsúszás passzív földellenállással (EQU, drénezett)

Feladat

Ellenőrizd az ábrán látható pilléralap (B = 0,95 m, L = 1,45 m) megfelelőségét vízszintes elcsúszással szemben (EQU, drénezett)! h = 0,95 m; t = 2,05 m; tfill = 3,0 m; γb = 25 kN/m³. Terhek: Gz,k = 490 kN (állandó) és Qz,k = 610 kN (esetleges) függőleges, valamint Qx,k = 250 kN vízszintes; eb = 0,04 m. A függőleges terhek tartalmazzák az alaptest és a felette fekvő föld súlyát. A talajvíz az alapsík fölött 0,95 m-rel (hMTV). homok feltöltés: γ = 19,5 kN/m³, γsat = 20,5 kN/m³, φ = 32°, c = 0 kPa; iszap: γ = 19,5 kN/m³, γsat = 20,5 kN/m³, φ = 16°, c = 40 kPa. Az alaptest és a talaj között δ = ⅔·φ veendő figyelembe.

MP11

Ábra — keresztmetszet

terepszint talajvíz γb=25 kN/m³ Gz,k=490 kN Qz,k=610 kN eb=0,04m Qx,k=250 kN Ea Ep → Rpd (passzív) Rd (súrlódás) b=0,4m t=2,05m h=0,95m hMTV=0,95m tfill=3,0m B = 0,95 m homok feltöltés γ=19,5 · γsat=20,5 · φ=32° · c=0 iszap γ=19,5 · γsat=20,5 · φ=16° · c=40 Pilléralap (L = 1,45 m)

Ábra — alaprajzi nézet

Gz,k=490 kN Qz,k=610 kN Qx,k=250 kN eb=0,04m B = 0,95 m L = 1,45 m alaprajzi nézet a vízszintes teher a B oldallal párhuzamos

Megoldás

1. Vízszintes mértékadó teher — aktív földnyomás + pillérteher

Vízszintes pillérteher: Qx,k = 250 kN.   Az alaptestre ható aktív földnyomás szorzója (homok feltöltés): Ka = tg²(45°−φ/2) = tg²(45°−16°) = 0,307

A függőleges geosztatikus feszültség az alaptest magasságában (a talajvíz az alaptest tetején): σ′v,fent = 19,5·2,05 = 39,98 kPa;   σ′v,lent = 39,98 + (20,5−10)·0,95 = 49,95 kPa

Vízszintes aktív feszültség: σ′h = Ka·σ′v → 12,27 és 15,34 kPa.   Az eredő: Ea,k = (12,27+15,34)/2·h·L = 13,80·0,95·1,45 = 19 kN

Hd = γG·Ea,k + γQ·Qx,k = 1,35·19 + 1,5·250 = 400,65 kN

2. Talp-súrlódási ellenállás

Csak az állandó függőleges teher tartja: V′k = Gz,k = 490 kN (az alapsíkon az esetleges Qz,k-t és a kohéziót a biztonság javára elhanyagoljuk).

Előregyártott alaptest → δk = ⅔·φ = ⅔·16° = 10,67° → tg δk = 0,189;   γR;h = 1,1

Rd = V′k·tg δk / γR;h = (490·0,189)/1,1 = 84,2 kN

3. Passzív földellenállás az alaptest hátoldalán

Kp = tg²(45°+φ/2) = tg²(45°+16°) = 3,255.   A passzív feszültség: σ′h,p = Kp·σ′v → 130,12 és 162,59 kPa.

Ep,k = (130,12+162,59)/2·h·L = 146,35·0,95·1,45 = 201,6 kN  →  Rpd = Ep,k/γR;h = 201,6/1,1 = 183,27 kN

4. Elcsúszással szembeni ellenőrzés

Rd + Rpd = 84,2 + 183,27 = 267,47 kN < Hd = 400,65 kN

Eredmény: Rd + Rpd = 267,47 kN < Hd = 400,65 kN → NEM FELEL MEG. ✗   A nagy vízszintes teher miatt a talp-súrlódás és a teljes passzív földellenállás együtt sem elég; nagyobb alapszélességre vagy mélyebb beágyazásra van szükség.

Mini-kalkulátor

MP11 — elcsúszás + passzív földellenállás

EQU

Előregyártott alaptest → δ = ⅔·φ. A talp-súrlódás csak az állandó függőleges teherrel számol. Feltétel: Hd ≤ Rd + Rpd.

Kalkulátor

Egy kalkulátor a síkalap teljes ellenőrzésére: tetszőleges számú talajréteg, sáv- vagy pilléralap, központos és (pilléralapnál akár kétirányban) külpontos teher, vízszintes erők mindkét irányban, ferde alapsík és talajvíz. A program egyszerre számítja a drénezett és a drénezetlen teherbírást, valamint az elcsúszást, lépésről lépésre levezetve — a modell forgatható 3D-ben, és a mintapéldák adatai egy kattintással betölthetők.

Számítási konvenciók

Terhek és önsúly

  • A terhek karakterisztikus értékek az alaptest tetején: Gk állandó és Qk esetleges függőleges teher, HB,k vízszintes erő a B oldallal, HL,k az L oldallal párhuzamosan (ez utóbbi csak pilléralapnál). A H jellege választható: állandó (γG) vagy esetleges (γQ) — mindkét összetevőre ugyanaz. Sávalapnál minden érték 1 m hosszú szakaszra, kN/m-ben értendő.
  • Bekapcsolt önsúly esetén az alaptest (Gb,k = B·L·h·γb, γb = 25 kN/m³) és a felette lévő feltöltés (Gf,k = (B·L − b·l)·Σγi·ti a D − h vastagságban, a nedves térfogatsúllyal, a felhajtóerő elhanyagolásával) állandó teherként a Gk-hoz adódik — a gyakorlati anyag szerint.
  • Tervezési értékek: Vd = γG·Gk + γQ·Qk; a vízszintes teher az eredővel: Hd = γH·√(HB,k² + HL,k²). Alapértékek: γG = 1,35, γQ = 1,5, γR = 1,4 (talajtörés), γR;h = 1,1 (elcsúszás) — mind átírható.

Bemeneti tartományok és egymástól függő korlátok

  • A méretek megengedett tartománya: B = 0,5–5 m, L = 0,5–5 m, D = 0,5–4 m, h = 0,5–4 m, b = 0,2–1,0 m. A csúszkák ezeken belül mozognak, a beírt érték a tartomány szélére vágódik.
  • A méretek egymást korlátozzák, hogy ne lehessen értelmetlen alaptestet felvenni: az alaptest magassága nem lehet nagyobb az alapsík mélységénél (h ≤ D — ha D-t csökkentjük, h vele együtt csökken); a fal vagy pillér nem lóghat ki az alaptestből (b ≤ B, pilléralapnál b ≤ L is); a Qk külpontossága nem lehet nagyobb az alaptest félszélességénél (eQ ≤ B/2, eQ,L ≤ L/2), vagyis a teher nem kerülhet az alaptesten kívülre. A függő méret határa a mező alatt olvasható, és a vezérlő méret változásakor azonnal igazodik.
  • A 3D modell és a 2D metszet léptéke minden beállításnál a méretekhez igazodik: a talajtömb szélessége és mélysége B, L, D, a rétegvastagságok és a talajvíz szerint nő, nagy alaptestnél a nyilak és a feliratok távolsága arányosan nagyobb, a 2D metszetben az alaptest legfeljebb a rajz középső sávját foglalja el, így a rétegfeliratok és a méretfeliratok mindig elférnek.

Külpontosság — két irányban

  • A vízszintes erők az alaptest tetején hatnak (karjuk az alapsíkra h), a Qk pedig eQ (B irány) és eQ,L (L irány) külpontossággal. A nyomatéki egyenletből irányonként: eB = |HB,k·h ∓ Qk·eQ| / Vk és eL = |HL,k·h ∓ Qk·eQ,L| / Vk, ahol Vk = Gk + Qk; a ∓ előjelet a kapcsoló dönti el (ellentétes vagy azonos irányú nyomatékok). Az ábrákon (3D és 2D) a H nyíl az alaptest felső síkján, a Q a külpontosságának megfelelő oldalon látható; az alapsíkon az eredő támadáspontja és a B′ (pilléralapnál B′ × L′) dolgozó keresztmetszet zöldeskék jelöléssel jelenik meg, az eredő mindig a H irányába tolódik el.
  • Dolgozó keresztmetszet: B′ = B − 2·eB, L′ = L − 2·eL, A′ = B′·L′. Sávalapnál L′ = 1 m és eL = 0. Ha eB > B/3 vagy eL > L/3, a dolgozó keresztmetszet modellje már nem érvényes — a program figyelmeztet, ilyenkor az alaptest méretét vagy a terhek elrendezését kell módosítani.

Teherbírás (GEO)

  • A teherbírást az alapsík alatti réteg nyírószilárdságával (φ, c, illetve cu) számoljuk, átlagolás nélkül. A q′ hatékony geosztatikus nyomás (drénezetlen esetben a teljes q) a teljes rétegsorból és a talajvízből adódik: a víz felett γ, alatta γsat − γw (teljes feszültségnél γsat). A γ′ a twd/B′ aránytól függ: ≤ 0,5 → γsat − γw; ≥ 1,5 → γ; közte lineáris átmenet.
  • Teherbírási tényezők: Nq = eπ·tgφ·tg²(45° + φ/2), Nc = (Nq − 1)·ctgφ, Nγ = 2·(Nq − 1)·tgφ. Alaki tényezők pilléralapnál a B′/L′ aránnyal (sγ = 1 − 0,3·B′/L′, sq = 1 + (B′/L′)·sinφ, sc = (sq·Nq − 1)/(Nq − 1)), ahol B a HB iránya — a mintapéldák konvenciója; sávalapnál s = 1.
  • Teher-ferdeség a H eredőjével, karakterisztikus értékekkel: f = H/(Vk + A′·c·ctgφ). A kitevő a H irányától függ (EC7 D melléklet): mB = (2 + B′/L′)/(1 + B′/L′), mL = (2 + L′/B′)/(1 + L′/B′), m = mL·cos²θ + mB·sin²θ, ahol cosθ = HL/H, sinθ = HB/H (sávalapnál m = 2). iγ = (1 − f)m+1, iq = (1 − f)m, ic = (iq·Nq − 1)/(Nq − 1).
  • Alapsík-dőlés (α): bq = bγ = (1 − α·tgφ)², bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tgφ), α radiánban.
  • Drénezett: Rk/A′ = 0,5·γ′·B′·Nγ·sγ·iγ·bγ + q′·Nq·sq·iq·bq + c·Nc·sc·ic·bc; Rd = Rk/γR. Drénezetlen (ha a talp alatti rétegnek van cu-ja): σt = (2 + π)·cu·bc·sc·ic + q, ahol sc = 1 + 0,2·B′/L′, bc = 1 − 2α/(π + 2), ic = 0,5·[1 + √(1 − H/(A′·cu))]; Rd = σt·A′/γR. Megfelel, ha Vd ≤ Rd.

Elcsúszás (EQU)

  • Az aktív földnyomás az alaptest h magasságú, L szélességű (sávalapnál 1 m) homlokfelületén, hatékony feszültségekkel, rétegenként Ka = tg²(45° − φ/2) tényezővel adódik (a víznyomás a két oldalon kiegyenlítődik). Bekapcsolva állandó teherként Hd-hez adódik: Hd = γH·H + γG·Ea,k, ahol H a vízszintes erők eredője — a földnyomást a biztonság javára teljes értékkel, iránytól függetlenül vesszük figyelembe.
  • Talp-súrlódást csak az állandó függőleges teher ad (V′k = Gk az önsúllyal együtt), a kohéziót elhanyagoljuk: Rd = V′k·tgδ / γR;h, δ = φ (monolit) vagy ⅔·φ (előregyártott), a talp alatti réteg φ-jével.
  • Földellenállás az ellenálló oldalon választhatóan nincs, nyugalmi (K0 = 1 − sinφ) vagy passzív (Kp = tg²(45° + φ/2)), ugyanazon a homlokfelületen; Rp;d = η·Ek/γR;h, ahol η a mobilizált hányad (a teljes passzív ellenállás csak nagy elmozdulásra mobilizálódik). Megfelel, ha Hd ≤ Rd + Rp;d.
  • Drénezetlen alternatíva: Rd = A′·cu/γR;h, és teljesülnie kell az Rd ≤ 0,4·Vd korlátnak — a program a kisebbet veszi figyelembe.

A 3D modell és a 2D metszet

  • A talajtömb áttetsző, benne az alaptest és a fal/pillér tömör. Sávalapnál a fal és az alaptest a hossz mentén folytatódik, a számítás az 1 m hosszú kiemelt szakaszra vonatkozik. A nyilak a karakterisztikus terheket mutatják (Vk = Gk + Qk a felszerkezetből és az önsúlyból, Q a külpontosságával, HB,k és HL,k), a feliratok a rétegek paramétereit és a mértékadó talajvizet.
  • A 2D metszet gomb ugyanazt az állapotot mutatja függőleges metszetben: rétegek, talajvíz, alaptest, dolgozó szélesség (B′), terhek; a 3D-modell forgatható, a 2D-metszet azonnal leolvasható.
  • Az ábra alatt az ellenőrzések egymás alatt, sorban: drénezett teherbírás, drénezetlen teherbírás, elcsúszás; mindegyik sorban az ellenállás és a teher összevetése, az ítélet és a kihasználtsági sáv. A sorra kattintva a hozzá tartozó levezetés nyílik meg; a tervezési teher, a külpontosság és a dolgozó keresztmetszet a levezetés 1–3. lépésében szerepel.

A drénezett–drénezetlen film (3D siló)

  • Szemléltető modell: a siló terhe B × B méretű, D = 1 m mélyen fekvő lemezen hat, a talajvíz a terepszinten. A teher q(t) a feltöltés ideje alatt lineárisan nő qmax-ig (két ütemű módban két lépcsőben, köztük pihentetéssel, amelynek hossza a talaj konszolidációs idejének kétszerese, legfeljebb 2 év).
  • Süllyedés a filmben: s = (0,12·q + 0,88·Δσ′)·1,2·B/(2·Eoed) — kis azonnali (torzulási) rész és a hatékony feszültséggel arányos konszolidációs rész; Eoed = 4 MPa agyagra, 8 MPa iszapra, 30 MPa homokra. A 3D jeleneten a süllyedés 3-szoros nagyítással látszik, az eredeti alapsíkot szaggatott vonal jelöli; a talp alatti kék tartomány telítettsége a pórusvíznyomás-többlettel arányos, a piezométer vízoszlopa Δu-t mutatja qmax-ig skálázva.

„A képlet tagjai" fejezet 3D modelljei

  • Törési mechanizmus: Prandtl-féle test sávalapra — aktív ék 45° + φ/2 szöggel, logaritmikus spirál r = r0·eθ·tg φ az alaptest széle körül π/2 szögelfordulással, passzív Rankine-ék 45° − φ/2 szöggel; a passzív csúszólap ugyanezzel a szöggel a takaráson át a terepszintig fut (a képlet q′ tagja a takarást az alapsík szintjén ható megoszló teherrel helyettesíti, a rajz a csúszólapot a terepig folytatja, ezért a takarás növelésével a mechanizmus kifutása és a felpúposodó tömb nő); a test mélysége φ-től és B-től, kifutása D-től is függ. A mozgás szemléltető, nagyított animáció, de a mechanizmus kinematikáját követi: az aktív ék az alappal együtt süllyed; a radiális zóna a csúszólapon marad, belsejében a talaj az alaptest széle (E) körül fordulva „áramlik” (az ék mellett lefelé, a passzív ék felé felfelé-kifelé); a passzív ék és a felette lévő takarás együtt, a csúszólap irányában (45° − φ/2) felfelé-kifelé csúszik ki, elmozdulása a spirál mentén növekvő sebességgel (eπ/2·tg φ-szeres) arányos; a terep a passzív zóna felett a kibukkanó csúszólapig felpúposodik (a kibukkanásnál a kiemelkedés teljes, az alap falánál kicsi, közepén domború; a csúszólap kibukkanásánál a mozdulatlan terephez lépcső mutatja a kicsúszást); a csúszólap a helyén marad. A nyilak az elmozdulás irányát mutatják, hosszuk a mechanizmus méretéhez igazodik; a mélységi felfedezőben a terepre rajzolt vékony barna nyilak a takarás súlyát (q′) jelzik, nem elmozdulást.
  • A három tag és minden tényező a kalkulátor képleteivel számolt: 0,5·γ·B·Nγ·sγ·iγ·bγ, q′·Nq·sq·iq·bq, c·Nc·sc·ic·bc; az alaki felfedezőben D = 0,5 m, a ferdeségiben D = 0,8 m, a mélységiben B = 2 m rögzített. A ferde teher mechanizmusa a H irányában egyoldalú, φ − 0,9·δ szöggel és az aktív ék eltolásával rajzolva (szemléltetés), az i tényezők pontosak; a H/V arány legfeljebb 0,9·tg φ lehet (a csúszka φ-vel együtt szűkül), így mindig a talajtörés csúszólapja látszik. Minden 3D modell (a siló-film is) átkapcsolható 2D metszetre: ez ugyanannak a jelenetnek a függőleges, az alap tengelyén átmenő metszete (elölnézet forgatás nélkül), ugyanazokkal az elmozdulásokkal és feliratokkal.
  • Alapsík dőlése (6. felfedező): B = 2 m, D = 1 m rögzített, α legfeljebb 15°; a mechanizmus a magasabb él felé rajzolt, mert ott a terep az alapsíkhoz képest α-val „lejt”: a radiális zóna spirálja csak π/2 − α szöget fordul, a passzív ék a magasabb él szintjén lévő vízszintes síkig, a csúszólap a terepig fut; az alap az alapsíkra merőlegesen süllyed, az aktív ék vele mozog. bq = bγ = (1 − α·tg φ)², bc = bq − (1 − bq)/(Nc·tg φ), α radiánban; a sávdiagram a tagokat b-vel szorozva, a vízszintes alapsík értékéhez viszonyítva mutatja. A V-t függőlegesnek rajzoljuk; az alapsíkkal párhuzamos összetevője (V·sin α) az i tényezőkhöz tartozik, a modell csak a b hatást mutatja.
  • Az N tényezők diagramja decimális (lineáris) skálán, 0–300 között, φ = 0–45° (a 300 feletti értékek, Nγ 45° közelében, a diagramon kívül esnek).
  • A 3D jelenetek (felfedezők, siló-film, kalkulátor) a talajtömb közepe körül forognak; a lépték a tömb vízszintes átlójához és a legnagyobb függőleges kiterjedéshez igazodik, így a modell bármely forgatási szögnél egészben a vásznon marad (a kalkulátor alapértelmezett nagyítása 1,0, görgetéssel nagyítható). A feliratok a vászon szélén belül maradnak.
  • A pilléralap véglapjainak aránya az alapterülethez közelítő (2·Akeresztmetszet/(B·L)); az alaki tényezők az EC7 D-melléklete szerintiek, φ = 0-nál sc = 1 + 0,2·B/L.
  • Pórusvíznyomás: a teher minden növekménye először a pórusvízbe kerül (telített talaj, Δu = Δσ), és a talajra jellemző Tc időállandóval szivárog el (dΔu/dt = dq/dt − Δu/Tc); Tc = 2 év agyagnál, 1 hónap iszapnál, fél nap homoknál. A hatékony feszültség többlete Δσ′ = q − Δu. Ez a valódi konszolidációnál egyszerűbb, elsőrendű közelítés.
  • Drénezetlen szilárdság: cu = cu,0 + α·Δσ′ (a konszolidációval növekvő szilárdság; agyag cu,0 = 30 kPa, α = 0,25; iszap 45 kPa, 0,30). Drénezetlen teherbírás sávalapra: (2 + π)·cu + γsat·D; drénezett: c′·Nc + γ′·D·Nq + 0,5·γ′·B·Nγ (alaki, ferdeségi tényezők nélkül). A mértékadó a kettő közül a kisebb; homoknál csak a drénezett értelmezett.
  • Talajtörés akkor következik be, amikor a teher eléri a pillanatnyi mértékadó teherbírást (részleges tényezők nélkül, a tényleges törést mutatva); a film ekkor megáll, a siló 24°-ot dől, a −X oldalon felpúposodik a talaj és megjelenik a csúszólap. A 3D jelenet rajzszabályai a kalkulátor 3D modelljével egyeznek (áttetsző tömb, festő-algoritmus).